„Édesből bármennyit“

Sárffy Dóra amúgy is édesszájú. Megformálója, Schell Judit a finom kalácsokra esküszik. Édes kalács szalámival – az például jöhet bármikor, mondja. Reggel, délben, este, sőt késő éjszaka is.

Jó az infó? Igaz, hogy zserbóban verhetetlen?

A nagyi volt verhetetlen. Sütésben mindenképpen. A zserbószeletet tőle tanultam. Segítettem neki, amikor csinálta. Amióta ő nincs, azóta én sütöm. Vannak napok, amikor főzni is szeretek. A fiúk meg hálistennek szeretik a főztömet. Lackó, a fiam is, meg Zoli, a párom is.

Lencsét is kaptak újév napján?

Nem hagyhattam ki. Nem akartam, hogy 2007 végén esetleg hivatkozási alap legyen, hogy azért volt gyengébb évünk, mert nem lencsével kezdtük.

Szilveszter napján tehát…

… nem főztem. Nekem egyáltalán nem fontos a szilveszter. Töltöttem már sokféleképpen. Otthon, egyedül, társaságban nagy buliban, társaságban rossz buliban, bent, a színházban, külföldön… kimentünk sízni Ausztriába, találtunk egy hangulatos kiskocsmát a hegyekben, szólt a zene, énekeltünk, volt tűzijáték is, a szabad ég alatt, kabátban, sapkában táncoltunk a Kék Duna keringőre, és persze jókat ettünk. Isteni volt.

Hétköznap, mielőtt nekiállna főzni, felüti a szakácskönyvet?

Nem, nem, nem. Egyszerű ételeket eszünk, gyorsan elkészíthető finomságokat. Ha megkérdezem a fiamat, hogy mit főzzek, mindig a tészta mellett dönt. Az olasz konyha dívik nálunk.

Akkor a töltött kacsa szóba sem jöhet?

Fácánmellgolyócskák narancsmártással? Az is tud ám ízleni! Mi nagyon szeretjük a vadételeket. Főleg a fácánt vagy a gyöngytyúkot, levesnek. Vadkanbordából zseniális pörköltet lehet készíteni. Vagy a szarvasgerinc áfonyalekvárral! Hogy az is milyen finom! És mindig érzésből fűszerezek. Egy csipet, négy csipet, hét szem bors… mindig sikerül!

Kitől leste el a legnagyobb fortélyokat?

Én akkor kezdtem el főzni, amikor az élet rákényszerített. Húszéves koromban. Addig otthon ettem, meg a kollégiumban fogyókúráztam. Anyukám általában hétvégeken vagy ünnepnapokon főzött, igazán a nagymamám területe volt a konyha. Nem álltam mellette, csak láttam, mit csinál. Leginkább azt nem szerettem, amikor tyúkot vágott a panelban, a pici teakonyhában. Ott folyt a vér, meg odatette egy pillanatra a tyúkot a gáztűzhely fölé, amikor már megkopasztotta. A leves ízlett, szerettem, de a tyúk lábát meg nem fogtam volna.

Huszonévesen, amikor már bármibe bátran belevágott, előfordult, hogy valami olyat sikerült főznie, amiből egy falatot sem tudott megenni?

Amikor két fogást is el kellett ereszteni?

Egyszerre kettőt?

A volt férjemet vártam komplett vacsorával. Elég gyorsan kellett elkészíteni, és itt lehetett a gond. Fogtam a kuktát, amitől addig is rettegtem, és azóta is félek. Pörköltet akartam csinálni, ami a kuktában fél óra alatt elkészül, egyébként meg hosszasan rotyogtathatja az ember. Kiengedtem a gőzt, vizet tettem bele, közben bekevertem a palacsintatésztát. Amikor úgy éreztem, kész a pörkölt, kinyitottam a fazekat, és teljesen elszenesedett, fekete volt a tartalma. Nem baj, gondoltam, ott a palacsinta, csakhogy azt meg annyira hígra kevertem, hogy nem állt össze, mállott szét az egész, semmi sem sikerült. Ott zokogtam a szétégett hús és a híg palacsinta fölött, aztán elszaladtam az anyukámhoz, és az ő főztjéből vittem haza. Egyszer meg majdnem felgyulladt a lakás. Rétest csináltam. Éjjel fél tizenkettőkor. Megvettem a lapot, megtöltöttem és be a sütőbe! S lefeküdtem aludni. Megfeledkeztem róla. Hajnalban arra ébredtem, hogy valami nagyon erős szagot érzek, édeset, de mégsem. Rohantam ki a konyhába, természetesen tele volt füsttel, a két rúd rétes meg teljesen szénné égett. Kuktában az ominózus eset óta nem is főztem, rétest viszont már sütöttem.

És kenyeret?

Anyámnak is, a nővéremnek is, a párom anyukájának is van kenyérdagasztója. Mindenkinél azt látom, hogy egy-másfél hónap után elmúlik a kezdeti hév, addig sütik a kenyeret, aztán már meg sem eszik. Onnantól kezdve pedig elő sem veszik a gépet.

Főzni vagy enni szeret jobban?

Főzni is szeretek és enni is. Az ízeket szeretem, ezért nagyon sokat nem eszem.

Szinte látom, ahogy finoman csipeget…

… főleg házi süteményeket. A húst annyira nem kívánom. De a túrós béles, a meggyes pite, az igen! Az jöhet. Sokszor csak azért eszem főtt ételt, mert tudom, hogy kell valamit enni, de már közben is a sütire gondolok. A sós után amúgy is finomabb az édes. Nagyon édesszájú vagyok. Mint apám, aki még a lekvárt is megcukrozza. Sőt még a szalonnapörcös túrós csuszát is cukorral eszi.

Zolinak, Schmied Zoltánnak, aki ugyancsak a Nemzeti Színház tagja, mi a kedvence abból, ami otthon készül?

Zoli nagyon jó evő. Mindent megeszik. Nem tudok olyan rosszat csinálni, amit ő visszautasítana. Főzni ugyan nem nagyon szokott, de segédkezni nagyon szeret. Az együtt főzés öröme… elkészítjük, s utána jólesik leülni, megenni. De most eszembe jutott valami. Én vezettem be Zolit a libamáj- és az erdei pástétomok világába.

Érzékibb kalauzról ne is álmodjon az ember. Aki ilyesmiket tud…

… tudom a lelőhelyet, hol lehet hozzájutni.

Libatepertő lila hagymával?

Az is lázba tud hozni. Vannak ízek, főleg a tél beköszöntével, amelyeket mindig megkívánok. De a legfinomabb tepertő, amelyet Szegeden, a Tisza partján ettem, az a haltepertő. Pontyból vagy zsírosabb halból. Fantasztikus. Utána halászlé, házi szaggatott tésztából túrós csusza vagy túrós palacsinta. Hú, de nagyon finom!

Külföldön hol vannak a legjobb falatozó helyei?

Franciaországban. Ott olyan kulináris élményekben volt már részem, mint sehol másutt a világban. Amikor a Csak szex…-szel kint voltunk Cannes-ban, a többieket is elvittem arra a helyre, ahol korábban egy halászlészerű francia levest ettem, de olyat! Külön hozták a levet, a halat, a rákokat, a pirítóst… zseniális volt! Ott ettem homárt is faszénen elkészítve. Meg ami a világ egyik legfinomabb étele: a cukkinivirág libamájjal és nem tudom, mivel töltve. Az volt a csúcs.

Ehhez képest a szalonnás rántotta…

… imádom azt is. Monte Carlóban egyébként, a Hotel de Paris-ban életemben először aranyat is ettem.

Hogy szerepel az étlapon? Tíz deka arany, tejszínhabbal?

Igen, édesség. Csokoládészelet, aranylapocskával.

És milyen volt?

Jöhetett volna több is belőle. ĺzlett nagyon.

A másik véglet? Amivel ki lehetne űzni a világból?

Például a birkalábszár. Vagy a körömpörkölt. Meg a disznósajt. Ha ráharapnék egy porcogóra, rosszul is lennék.

Franciaországban, gondolom, a sajtokat is végigkóstolta.

Egy egész szekérre valót toltak elénk. Élveztem nagyon. Meg a remek borokat is utána. Itthon is vannak persze olyan napjaim, amikor megkívánok valami különlegeset. A zölddió lekvárt camembert-rel bátran ajánlom mindenkinek.

A 9 és fél hetet biztosan látta. Ahogy Mickey Rourke mézet csöpögtet Kim Basinger testére, csak hogy érzékibb csatát vívhassanak.

Remek jelenet.

Kísérletező kedvűeknek édes ötlet.

Vannak ilyen romantikus pillanatai az embernek. Kár, hogy az életben az ilyesmi valahogy soha nem tud úgy sikerülni, mint a filmekben. Ha például velem történne mindez, én biztos, hogy elnevetném magam, nem tudnám komolyan venni. Mi is elterveztünk egy ilyen romantikus estét a Zolival. Tél volt. Pezsgőt vettünk és primőr epret. Pedig egyikünk sem iszik pezsgőt, legfeljebb premier banketten. De akkor mégis! Koccintottunk, egy korty, koccintottunk, két korty, hajnal háromkor arra ébredtem, hogy mindketten ülve elaludtunk.