Drága diákszálló, drágább albérlet

Kollégisták szerint már csak azért is megéri diákszállóba költözni, mert sehol másutt nem lehet olyan könnyen hozzájutni jegyzetekhez, információkhoz, mint a koleszbanJán Krošlák felvételeÁltalános tapasztalat, hogy évről évre több a kérvényező, mint a kollégiumi férőhely. Miközben az egyetemisták száma egyre nő, és mind többen tartanak igényt kollégiumi elhelyezésre, a diákszállók kapacitása nem bővül, vagyis gyarapszik az elutasított kérelmek száma. Annak megállapítása, hogy a kérelmezők közül ki jogosult – és ki nem – kollégiumi férőhelyre, a diákszállóval együttműködő felsőoktatási intézmény hatáskörébe tartozik.

Egyetemenként, pontosabban karonként eltérő kritériumokat szabnak meg. Igényléskor figyelembe veszik a hallgató lakhelyének egyetemtől számított távolságát, tanulmányi átlagát, és nem utolsó sorban családjának anyagi helyzetét is.

Sok a hallgató, kevés a férőhely

A legnagyobb hazai diákszálló, a Comenius Egyetem mellett működő Ľudovít Štúr nevét viselő kollégium igazgatója, Róbert Gula szintén úgy látja, az aránylag kevés és korlátozott számú férőhely, illetve a hallgatói létszám növekedése miatt az érintett, azaz a lakhelyükön kívül található felsőoktatási intézményt látogató diákok körében évről évre többen kényszerülnek drága albérletbe. A kereslet tehát jóval felülmúlja a kínálatot. A „Šturák” – ahogy a diákzsargon nevezi – 6500 férőhellyel dicsekedhet, úgy látszik azonban, hogy ez mégsem elegendő, mivel idén körülbelül ezer kérelmet voltak kénytelenek elutasítani. A feltételeket tehát az egyetem szabja meg. Az elhelyezési kérelmet a felsőoktatási intézményben kell leadni. Nem jelent feltétlenül problémát, ha a karon elutasítják az igénylést, mivel a hallgatónak még módjában áll – kvázi – fellebbezni a diákszállónál. Szeptemberben ugyanis a kollégium a szabadon, betöltetlenül maradt férőhelyeket kiutalja a korábban sorrendben helyhiány miatt elutasított kérelmezőknek.

Albérleti körkép

Ha az üresedés mégsem jár eredménnyel az igénylő szempontjából, már csak a jóval költségesebb albérlet jelentheti a megoldást. Az albérlet, mint tudjuk, nagyon drága, kivált a fővárosban. Egy diáknak, pontosabban a szüleinek általában óriási anyagi terhet jelent az albérletre való előteremtése. A hallgatók éppen ezért arra törekszenek, hogy többedmagukkal, néhányan összefogva béreljenek lakást, vagy akár csak egy szobát. Ha a diák mégis úgy dönt, hogy inkább egyedül bérel szobát, készüljön fel a borsos bérleti díjakra, melyek a fővárosban havonta elérhetik a 6–8000 koronát is.

Lakótársakkal már 3000 koronától is található kiadó szoba. A vidéki egyetemi városokban olcsóbb az albérlet. Még az is előfordulhat, hogy ugyannyiba kerül, mint a kollégiumi férőhely.

Érdekes jelenség, hogy míg korábban a diákok kedvelték a főbérlős albérleteket, vagyis előszeretettel takarékoskodtak úgy, hogy szobát béreltek ki egy olyan lakásban, ahol a tulajdonos is lakott, ma már inkább többen összeállnak, s diáktársaikkal laknak a fiatalok. Szabad bérleményt találni egyébként nem okoz túl nagy problémát.

Hátsó bejárat

Bár aránylag kevés a kollégiumi férőhely, előfordul, hogy azok a hallgatók is beköltözhetnek a diákszállóba, akiknek egyébként csak viszonylag kis távolságból kellene bejárniuk, vagyis akik kevésbé rászorultak.

Ezt úgy érik el, hogy elköltöznek otthonról, igaz csak névleg, távol, messze vidéken élő nagymamájukhoz, nagynénjükhöz.

A lényeg, hogy az új állandó lakhelyük a lehető legtávolabb essen az egyetemtől.