Csicsóka – az okos növény

A csicsóka, hivatalosan Helianthus tuberosus, mindenhol nő, ahol kedve tartja, mégsem gaz. Akik már negyvenegynéhány éve termesztik, azt mondják róla, hogy okos növény, mert kiveszi a földből a legjobbat, a rosszat pedig, a nehéz fémeket, a nitrátot, a radionuklidot meg benne hagyja. Két méterre, sőt háromra is megnő, ilyenkor ősszel aranysárga virágot hoz, de a legnagyobb értéke a föld alatt van, gumói hasonlítanak a krumpliéira. Kiszedett termésének 30-szor nagyobb a C-vitamin-, 5-ször a B7-vitamin-tartalma, és kitűnő szaharin-összetevőivel is különbözik a krumplitól, kivonatokban egész 80% inulint tartalmaz. Bizony, ez nem sajtóhiba, az inulin nem azonos az inzulinnal, amire a cukorbetegeknek szükségük van. A csicsókában található keményítőt azonban biztonságosan tudják használni, mert támogatja a lép, a máj és a hasnyálmirigy munkáját olymódon, hogy megfelelő szintre tudja hozni a vérben a cukrot. A csicsóka, mikor elhagyja a testet, viszi magával az összes rendetlenséget, ami a belekben maradt – koleszterin, káros zsiradék, mindazok a mérgek, melyeket az ember megevett, és azok is, melyek az emésztés során keletkeztek. A sejtek takarításában nincs egyedül az inulin, mert a csicsóka rostanyagot, pektint és szerves savakat is tartalmaz, ugyanakkor vasat, szilíciumot, kalciumot, cinket, foszfort, káliumot és még egy sor igen fontos ásványi anyagot.

Nem csoda, hogy e kellemes, édeskés ízű gumót nemcsak az ember, hanem a vad- és háziállatok is kedvelik.

Nálunk jóval a burgonya megjelenése előtt írt róla P. Lippay János (1664) Posoni kert című kiskönyvében „patada”, „földi alma” elnevezéssel: „...nem kéván zsiros földet, csak jót... (megműveltet!)... Ősszel a’ mennyit akar az ember, ki áshat belőle és a’ pincében fövénybe rakja, hogy télen élhessen vele.”

A csicsókát az 1800-as évek elején már sokfelé előforduló, hazánkban jól ismert növényként említik. Pethe Ferenc (1805) szerint: „...akármilyen földben tsak 10-12 hüvelyk vastagságú bőre legyen, jól megterem.” Korizmics László (1855) szerint: „Szinte megfoghatatlan, hogy e becses növényt, mely a homoktalajt is szereti, s mely mind gumóban, mind pedig szárban igen nagy terméseket ad, továbbá gumójával és levelével a marhának igen jó nedves takarmányt szolgálhat, szárában pedig alkalmatos tüzelőt nyújt, hazánk alföldjén, hol a burgonyatermelés sehogy nem akar sikerülni, s hová egyáltalán nem is való, hol továbbá oly kevés a tüzelőszer is – a csicsóka termesztését miért nem karolják fel... Minden növények közt, melyek haszonért termesztenek, a csicsóka kétségkívül egyike azoknak, mely az égaljra és talajra nézve a legkisebb igénnyel van.”

Csicsókasaláta savanyú uborkával

A gumókat megtisztítjuk, megmossuk és kockákra vagy karikákra vágjuk, sós vízben megfőzzük. Szűrjük, és ha kihűlt, fölszeletelt hagymával és a savanyú uborkával összekeverjük. ĺzesítjük mustárral, citromlével, őrölt fekete borssal és végül kevés joghurtot, savanyú tejfölt tehetünk bele. Úgy tálaljuk, mint a krumplisalátát.

(Feldolgozta Tóth Sándor)