Csaló tudós, tudós csaló

A Czeizel Endre professzor által is mércének tekintett szám főleg kis országok esetében számít tárgyilagos mutatónak. Ezekben az országokban a teljesítmény másik fokmérője, a szakértői vélemények óhatatlanul tükrözik a klikkekbe tömörült kollégák egymás iránti rokon- vagy ellenszenvét; emiatt pedig nem nevezhetők objektívnek.

Az idézettségi index tárgyilagosságába vetett hitet alapjaiban rendítette meg egy júniusban közzétett fölmérés, amelynek tanúsága szerint a csalárdság és hamisítás már a fennköltnek tartott tudósoktól sem idegen napjainkban. A Science folyóiratban megjelent tanulmány készítői háromezer amerikai tudóst kérdeztek meg (névtelenül) szakmai tevékenységük korrektségéről – megdöbbentő eredménnyel. A válaszadók egyharmada beismerte, hogy az utóbbi 3 évben legalább egy alkalommal tisztességtelen eszközhöz folyamodott munkássága során. 16 százalék elemzéseiben nem vette figyelembe a mérési adatokat, mert az volt az érzése, hogy a mérések „nem sikerültek igazán”. További 16 százalékuk hagyta megvesztegetni magát, és munkaadója nyomásának engedve megváltoztatta az elvégzett tanulmány felépítését, módszerét vagy eredményeit. Hat százalék beismerte, hogy publikációiban „előfordult” adatok szándékos elhallgatása. Súlyos visszaélésről (például plágiumról vagy hamisításról) csak viszonylag kevesen számoltak be. Két rákkutatással foglalkozó tudós például manipulálta a tanulmányaihoz felhasznált adatokat, egy fizikus „kilószámra” talált ki mérési jelleggörbéket, egy antropológus pedig éveken át hamisan dátumozta a föld mélyéből kiásott leleteit.

A megdöbbentő adatok hátterében a túlzott becsvágy és az a kényszer áll, hogy az illetők minél gyakrabban akarnak szerepelni tekintélyes folyóiratok hasábjain. Ez képezi az alapját a bevezetőben említett idézettségi indexnek, amelytől – nem csak az USA-ban – a szakmai fölemelkedés és további kutatási pénzek folyósítása függ.

Nemzetközi körökben megrökönyödést váltott ki a Science-ben közzétett felmérés. (mti)