Családban marad a szégyen

Háborúk, gyilkosságok, rablások, betörések; az erőszak, a megaláztatás, a testi és a lelki szenvedés számtalan formában jelenik meg előttünk, és ilyenkor általában felsóhajtunk: milyen jó, hogy legalább otthonunkban béke van – nyugalom és biztonság. Talán ez az önvédelmet szolgáló lelki mechanizmus az oka annak, hogy azok a hírek a legelrettentőbbek, melyek a családon belül megjelenő erőszakról szólnak. Nagyon nehezen fogadjuk el azt a tényt, hogy a gyűlölet és az agresszivitás, a testi és a lelki erőszak egyre gyakrabban jelenik meg a családon belül is, és nem akarjuk elhinni, hogy embertársaink jelentős része számára a család többé nem a béke szigete. Közelebbről megvizsgálva a családon belüli erőszak formáit, rendszerint azt találjuk, hogy valamennyinek azonos a dinamikája: az elkövető hibásan alkalmazza erejét, családon belüli hatalmát, ellenőrzési, irányítási lehetőségeit, autoritását.

3500 gyermek hal meg

Az UNICEF által nyilvánosságra hozott, a világ 27 fejlett országában készült felmérés szerint évente 3500 gyermek hal meg családon belüli erőszak következtében. A gyermekbántalmazás egyre gyakoribb téma. Nem véletlenül, hiszen a veszélyeztetett gyermekek száma évről évre növekszik. Lassan mindennapi „szenzáció”, hogy itt kisgyereket éheztetnek, ott halálra vernek, amott szexuálisan zaklatják vagy prostitúcióra kényszerítik. A családon belüli erőszak megítélése egyértelműen szemléletfüggő, a patriarchálisabb, konzervatívabb, tekintélytisztelőbb emberek általában nem tekintik annyira veszélyesnek, mint a liberális gondolkozásúak. Természetesen, amikor a brutális tényekkel szembesülnek, akkor a kevéssé szabadelvűen vélekedők is megdöbbennek, de általában valamilyen felmentő indokot keresnek. Nálunk széles társadalmi körben elfogadott nevelési eszköz a fizikai bántalmazás, és nem ritka a gyermekek családon belüli szexuális zaklatása sem. Bár jogilag szabályozott a probléma – a gyermekbántalmazás büntetendő cselekmény –, ennek ellenére a jogszabályok végrehajtói többnyire tehetetlenek azokban a konkrét esetekben, amelyekben segítségüket és intézkedésüket kérik. Vagyis a paragrafus csak papíron kötelez, érvényesítésére nemigen kerül sor. Hiányoznak a konfliktuskezelő stratégiák és az olyan segélyszervezetek, otthonok is, amelyek érdemben segíteni tudnának a családoknak.

A családi erőszak

A tavalyi év folyamán Szlovákiában csaknem kétezer 15 évnél fiatalabb gyermek esett a családi erőszak áldozatául. Azok a hivatalok, amelyeknek a bántalmazott gyerekek ügyét kellene segíteniük, gyakran túlzsúfoltak, egy szociális gondozóra nálunk 450-550 család jut, míg a fejlettebb országokban ez nem haladhatja meg a húszat. A megoldatlan családi erőszak hatással van a későbbiekben a társadalomra is, hiszen külföldi felmérések azt igazolják, hogy a pedofilok 75%-át gyermekkorában szexuálisan molesztálták, a bűncselekmények elkövetőinek 26%-át gyermekkorában bántalmazták.

A közhiedelemmel ellentétben, sajnos nem az utcán, a diszkóban, a közlekedési eszközökön, nem az elhagyott parkokban és eldugott mellékutcákban leselkedik a gyermekekre a legtöbb veszély, hanem a családban. És ez azért jelent fokozott fenyegetettséget, mert a szégyenteljes események rejtve maradnak a kis közösségben, csak nagyritkán kerülnek napvilágra a gyerek, az anya, a rokonság félelme, netán közömbössége miatt. A hallgatás egyfajta védekezés, hiszen a kicsinek továbbra is ott kell élnie abban a közegben, ahol a bántás, a megaláztatás érte és éri. Egy fedél alatt kell élnie az őt szexuálisan bántalmazó, zaklató apával, nevelőapával, testvérrel, rokonnal, ezért nem mer panaszkodni, inkább tűr a végsőkig. Ugyanez a helyzet a gyermekintézményekben, ahol bizony hosszú ideig megbújhatnak, észrevétlenül dolgozhatnak agresszív, pedofil hajlamú emberek is, vagy esetleg az idősebb gyerekek bántalmazzák a kisebbeket, gyengébbeket, könnyű prédát találva bennük.

Bántalmazott gyermek

Ha nem segítünk a bántalmazott gyermekeken, a durva családi légkör hatása elég hamar megmutatkozik viselkedésükön. A gyermek depressziós lesz, önbizalomhiányos, védtelennek érzi magát. Komolyabb esetekben krónikus testi és lelki betegségek alakulhatnak ki nála. Érzelmi életét sem tudja irányítani, hiszen az egyik felnőttre azért haragszik, mert bántotta, a másikra meg azért, mert nem segített, amikor szüksége lett volna rá. Azok a gyerekek, akiket hosszú távon kínoznak vagy kihasználnak, nagyobb valószínűséggel nyúlnak a drogokhoz vagy az alkoholhoz, s felnőttként nem ritkán önkézzel vetnek véget életüknek.

Elrémísztőek azok a számadatok, amelyek a gyermekbántalmazás eseteit dolgozzák fel. Ezek szerint 2002-ben az 1–18 éveseken 1713 esetben követtek el erőszakot, 2003-ban ez 1798-ra nőtt. 2002-ben 108, 2003-ban pedig 126 hatévesnél fiatalabb és 1013 tizenöt évesnél fiatalabb gyermeket bántalmaztak a családban.

Az erőszak a családon belül éppen annyira elfogadhatatlan, mint az élet más területein. Ennek nemcsak etikai, hanem praktikus okai is vannak: ha a család célja a meleg, szeretetteljes kapcsolatok létesítése, a gondoskodás, a családban élő személyek kölcsönös elismerése és tisztelete, valamint a gyermek hatékony felkészítése az otthonon kívüli életre, a családon belül megnyilvánuló erőszaknak csakis nemkívánatos következményei lehetnek.

Ranshburg Jenő, Lévai Katalin és Szunyogh Szabolcs szakmai beszámolói alapján írta Horváth Erika