Csak laboratóriumi vizsgálattal

Tavasszal több termelőt érhet kellemetlen meglepetés, mert a vírusfertőzött gabonát szabad szemmel a külső jegyek alapján nagyon nehéz felismerni, és akkor is csak a későbbi tavaszi fejlődési stádiumban, amikor már késő lehet. A vírus által előidézett termésveszteség értéke ugyanis akár 5 - 97 % közötti lehet, ami az ökológiai tényezőktől és a fertőzés idejétől függ.

A gabonatermelők legutoljára 2001-ben találkoztak az őszi állományok vírusfertőzöttségével, amely gyakorlatilag az ország minden gabonatermesztő területén érzékelhető volt.

A fertőzés okozta terméskiesés akkor komoly károkat okozott a termelőknek. A Komáromi járás növényvédelmi szakemberei azóta fokozottabb figyelemmel kísérik az őszi vetésű gabonák fejlődését a járás területén. Évente rendszeresen elvégzik - elvégeztetik a vírustesztet a pozsonyi diagnosztikai laboratóriumban. ĺgy volt ez idén is, miközben figyelmünket nem kerülte el, hogy a 2004-ben a kedvező őszi időjárás következtében több termesztői területen erős tetű- és kabócafertőzés is kialakult, így az idejében elvetett őszi árpára és búzákra átvihették a vírusfertőzést. A gyanúnk sajnos, megalapozott volt. A fertőzést előidéző tetvek, kabócák nagy mennyisége korlátlanul fertőzhette az idejében elvetett őszieket.

A termelő szakemberek az elsődleges külső jelekből, a növényzet sárgulásából nem mindig gyanakodnak a fertőzésre, mert a gabonaféléket leggyakrabban károsító betegségek, a gabonalisztharmat, a pirenofórás levélfoltosság, a szeptóriás levélfoltosság valamint a nem megfelelő talajművelés, tápanyagellátás is hasonló sárgulást idéznek elő. Ezek a tényezők a legtöbb helyen minden évben többé-kevésbé jelen vannak és hátráltatják az ősziek fejlődését. Ráadásul az ősziek levélzete a hideg beálltával mindig megsárgul. Tavasszal az idő javulásával és a nitratáció elvégzése után az átmeneti nitrogénhiány megszűnik, a gabonák helyrejönnek.

A vírussal fertőzött gabonán azonban még ezután sem történik javulás, ugyanis a vírusbetegség által kiváltott sárgulás visszafordíthatatlan. Az állomány növekedése tavasszal leáll, legfeljebb csak erősen bokrosodik, de nem nő fölfelé. Az ilyen növénynél, ha a kalászolás végbe is megy, a kalászban csak néhány szem fejlődik ki, azok is gyakran törpék, léhák lesznek. Az őszi árpánál a sárga színelváltozás dominál, a búza és a rozs esetében a sárga szín mellett a levelek vörösödése, lilásodása is előfordul. A búza törpeség vírus – Wheat dwarf mastervírus – fertőzési tünetei a táblán egyszerre jelentkeznek, míg az árpa sárga törpeség vírus tünetei mindig a tábla szélén jelennek meg először. A búza törpeség vírus terjesztésében a kabócák játsszák a főszerepet. Az árpa sárga törpeség vírus – Barley yellow dwarf luteovírus – az ősziek fertőzésénél erős sárgulást, színelváltozást okoz a levélen. A vírusnak jelenleg már öt törzse ismert, melynek terjesztésében a levéltetvek mint vektorok játsszák a főszerepet.

A vírussal fertőzött növényeknél azt is tapasztaltuk, – és ez a szakirodalommal is összhangban van –, hogy a gyökérzet sem fejlődik, elbarnul, új gyökerek nem képződnek. Az említett tünetek alapján a szakemberek fuzáriumos és egyéb gyökérbetegségre ill. a nem megfelelő csávázásra gyanakodhatnak. A vírus egyébként mechanikai úton nem vihető át, és vetőmag útján sem terjed.

Amint azt a képek is bizonyítják a látható tünetek alapján nehezen lehet megkülönböztetni a vírusbetegséget az egyéb károsodás tünetétől. A laboratóriumi vizsgálatok azonban a Közonti Minőségvizsgáló és Ellenőrző Intézet (ÚKSÚP) pozsonyi diagnosztikai osztályára a beküldött minták alapján egyértelműen ki tudják mutatni az árpa sárga törpeség vírus és a búza törpeség vírus általi fertőzöttség jelenlétét.

A fentiek alapján ajánlott, hogy ott, ahol gyanúsan sárguló búzatábla van, és ki akarjuk zárni a vírusos megbetegedést, keressük fel a járási növényvédelmi tanácsadót, aki hivatalos mintát vesz, melyet a pozsonyi ÚKSÚP diagnosztikai osztályára kell beküldeni, ahonnét egyértelmű választ kapunk erre a kérdésre, így még lesz időnk tavaszig eldönteni a további lépéseket.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó