Csak a jó hangulat maradjon meg

Egészen pontosan 1979-ben. Ekkor volt a Magyar Rádióban, a Humorfesztivál, és Imre volt a műsor vezetője. A közös munkánk pedig a televízióban, a Szeszélyes évszakok című szórakoztató műsorban, 1987-ben kezdődött. Sőt, az igazsághoz az is hozzátartózik: Imrének köszönhetem, hogy életemben először a színpadra állhattam. 1978-ban, Kaposváron a helyi kultúrházban volt egy nagyszabású gálaműsor, amelyben Kertész Zsuzsa és Antal Imre lett volna a műsorvezető. Az érdeklődés hatalmas volt, két előadást kellett tartani, kétszer hétszáz embernek. Népművelőként dolgoztam a kultúrházban, és segítettem a rendezvény háttérmunkájában. Székeket hordtam, belépőt szedtem, sürögtem-forogtam. Talán egy órával a műsor kezdete előtt magához hívatott a művelődési ház igazgatója, és megparancsolta, azonnal menjek haza, borotválkozzam meg, vegyek fel öltönyt, mert én leszek a műsorvezető. Kertész Zsuzsa és Antal Imre autója valahol lerobbant. A lényeg, Imrének is köszönhetem, no meg a lerobbant autónak is, hogy így történt.

Hogy lett Ihos Józsefből Kató néni?

A nyolcvanas évek közepén, a Rádiókabaré számára írtam jeleneteket. Úgy hozta a sors, hogy egy fóti kulturális rendezvényre, én mint „szerző” elkísértem a szereplőket. A véletlennek köszönhetően, az egyik jelenet szereplője, Pásztor Erzsi nem érkezett meg, és ott állt a stáb „Kató néni” nélkül. Én tudtam a szerepét, hiszen én írtam. Az öltöző tele volt népviselettel, én pedig beöltöztem Kató néninek. Hatalmas sikerünk volt. A ruha és a karakter rajtam maradt. ĺgy lett Józsefből Kató néni. A szerepből pedig azóta, sem tudok és nem is akarok megszabadulni. A népszerűséget köszönhetem ennek a szerepnek. Persze, hátulütői is vannak. A valódi énemet soha nem engedte megmutatni, nem tett soha hitelessé. Amennyit adott, azért annyit el is vett. Mondhatom másképp is: Kató néni „felfalta” Ihost! Egy érdekes példa: egy vidéki színházban ment egy darabom, a szünetben odajött hozzám egy helyi ember és megkérdezte: „Józsikám, neked a szerző, Ihos rokonod?” Pedig voltam dalszerző és író is. ĺrtam jeleneteket, saját kérésükre, Sinkovitsnak, Feleki Kamilnak és még Kibédinek is. A Kisváros című tévéfilmsorozat első 26 részét is én írtam. De ezekre senki nem emlékszik. Ha valaki meghall egy 16 évvel ezelőtti Ihos-kabarét, döbbenten hallgat. Tudomásul kell vennem, hogy én a Kató néni vagyok.

Hogyan születnek a poénok?

Kezdő humorista koromban egy csoporttal jártam az országot, és az akkori kollegáim a tanúim arra, hogy gyakran a kocsi hátsó ülésén születtek meg a poénok. Utazás közben mindig felolvastam nekik a számaimat, és ha röhögtek rajta, meghagytam, ha nem, akkor még „alakítgattam”. Őket el is neveztem Szonda-Ihosnak. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy én alkottam az utóbbi időben a legtöbb ismert kabaréfigurát, Kató nénit, Én, a Gyula, meg az Ottót, Juliska-Mariskát. Sajnos, ma egyre kevesebben kíváncsiak a magyar humorra. Más lett a humor, másfajta hangsúlyt kap ma, mint régebben. Ma az számít jó humornak, amin nem kell sokat gondolkodni. Éppen ezért vagyunk rákényszerítve, hogy az olcsóbb humort képviseljük.

Mi lehet a cél?

Az, hogy a közönség azzal a jó hangulattal, jó kedvvel térjen haza, amit a jó előadásnak köszönhet. Nem baj, ha elfelejti a poénokat, csak a jó hangulata maradjon meg. A mai szisztematikus világ más irányba neveli a mai fiatalokat, mint kellene. Nem vagyok nagyon optimista.

Mi a véleménye az úgynevezett sztárokról?

Röhejes, és felháborító, hogy a médiák ezt a jelzőt, amely régen azt jelentette, hogy valaki hatalmas tehetség, ennyire a sárba taposták. Ezek, akikre ön is gondol, a régi nagyoknak (Márkus, Latabár, Kabos, vagy akár jelenleg Gálvölgyi, Törőcsik, Tahi Tóth) a táskájukat sem vihetnék. Ezek mind nagy nullák. De a médiának köszönhetően, ügyes „üzletemberek”, akik ostobán okosak. Erről jut eszembe a következő érdekes történet, amelynek fül- és szemtanúja is voltam. Az egyik bulvárlap munkatársa interjút készített K. T.- vel. Az újságírónak az volt a kérése, hogy a „sztárhölgy” a fotón a megszokotthoz képest teljesen más pózban álljon a fényképezőgép elé. Amire „sztárunk” közölte, hogy rendben, de ennek ára van, 60 ezer forint. A lap munkatársa azonnal felhívta a főszerkesztőt, és közölte vele az árat. Végül megegyeztek 50 ezer forintban, és a képen a „sztárhölgy”, teljesítette a fotós kért beállását. Szégyen!

Mivel foglalkozik jelenleg?

Nem kellek a kereskedelmi tévéknek, de az MTV-nek sem. Kipateroltak engem is. Jelenleg színpadi művel foglalkozom, Kabos Gyula emlékére szeretném elkészíteni a forgatókönyvet, amelyben Bajor Imre játszaná a legendát. Jelenleg ettől függetlenül két tévével folytatok tárgyalásokat. Saját magam producereként szeretném végezni a munkámat. Interaktív Kató néniben gondolkodom, és egy teljes estét betöltő Ihos-kabaréban. Terveim szerint ezzel a produkciómmal szeretném, bejárni az egész Felvidéket, még ebben az esztendőben. Remélem, a régi barátaim még kíváncsiak lesznek rám és Kató nénire.