Bűnözésmentes külváros

A pompázatos Versailles elővárosát csak gyorsforgalmi úton, vagy vonaton lehet megközelíteni. A XIX. században a Napkirály palotájának egykori vadászterületén épült Satorynak az 1999-ben tartott népszámláláson 4910 lakója volt, s valamennyien a védelmi minisztérium kötelékébe tartoztak. A kisvárosban nincs munkanélküliség, és bevándorlót se nagyon látni.

Bár nincs se őrség, se ellenőrző pont a katonák és családtagjaik számára épített minisztériumi lakótelep bejáratánál, Versailles lakói csak tábornak nevezik, és nem túl sűrűn látogatják városuk nyolcadik negyedét, melynek lakossága tizenöt évenként teljesen kicserélődik. A 460 hektáros fennsíkon épült falanszterben élő 2500 családból évente kétszáz költözik el, s újak érkeznek helyükre. A katonákat gyakran helyezik át, nyugdíjba vonulásukkor pedig véglegesen le kell mondaniuk szolgálati lakásukról.

A sajátos összetételű elővárosban nincs nyugdíjas, de a közel nyolcszáz gyereknek egy óvodát és az általános iskola alsóbb osztályait helyben biztosítja Versailles. Ezenkívül egyetlen szupermarket körül van némi élet az alvóvárosban.

Versailles önkormányzatának egyik képviselője szerint – aki a Libération című francia napilapnak nyilatkozott –, Satory lakói nem túl könnyű emberek, mert a civil társadalommal nincs sok kapcsolatuk. A hivatallal való viszonyukat sokszor a katonaságnál megtanult szabályok szerint képzelik el, s szeretnek hangos botrányt csapni a polgármesteri hivatalban. Hogy ne lehessen megállapítani a francia katonák politikai hovatartozását, eddig a versailles-i három szavazókörzetben szétosztva szavaztak Satory lakosai, de kérésükre a királyi város a közeljövőben saját választási irodát állít fel a fennsíkon.

A katonák szerint egyetlen dolog hiányzik körzetükből: a bűnözés, hiszen náluk egyetlen autót sem gyújtanak fel éjszakánként. De azért biciklilopás már itt is előfordult.