Búcsú az iskolától

Bodrogközi lévén szlovákul nem tudtam, így gimnáziumi tanulmányaimat Magyarországon voltam kénytelen elvégezni, Nyíregyházán, bizony igen nagy nehézségek árán. Megboldogult szüleim szerető megértése és biztatása mellett e tekintetben igen nagy segítségemre voltak egykori tanáraim, akik nagy szakmai és pedagógiai felkészültségükkel, megértésükkel és szeretetükkel úgyszólván kárpótoltak minden nehézségért. Ezek a problémák elsősorban abból adódtak, hogy a negyvenes évek végén Magyarországon is politikai változás történt, aminek következtében új szellemben kellett tanulmányainkat is folytatni. Mivel az új, „haladó” szellemű tankönyvek kiadása késett, tanárainknak a régi tankönyvek anyagát át kellett értékelniük, ami bizony nem kis problémát jelentett számukra. A természettudományi tantárgyak esetében, valamint a latin és idegen nyelveknél ez ugyan nem okozott számukra nagyobb nehézséget, ellenben a történelem, valamint a magyar nyelv és irodalom új, „haladó” szellemű tanítása bizony próbára tette akaratukat és tudásukat. A legnagyobb nehézségekkel a magyar nyelv és irodalom szakos tanárnőnk küzdött, mivel mind a klasszikus, mind pedig az ifjabb nemzedék íróit, költőit az új, „haladó” irodalomszemlélet értelmében kellett átértékelnie, amiben a régi, még használatban levő tankönyvek nem nyújtottak ugyan nagy segítséget, ám bizonyos adatokat ezekből is át lehetett venni. Még nehezebb volt a helyzete, amikor az élő és bizonyos értelemben a „szocialista realizmus” szellemében alkotó írókról, költőkről volt szó. Mivel a tanítás mellett újszülött gyermeke gondozásával volt elfoglalva, valamint családi kötelességeit is teljesítenie kellett, az említett tevékenységre sem energiája, sem pedig ideje nemigen maradt. Az idő viszont sürgetett, mert már a gimnázium nyolcadik, tehát utolsó évfolyamának második félévében jártunk, s az érettségi vizsgák is közeledtek. Hosszas töprengés után egy teljesen szokatlan megoldást talált. Mivel szilárd meggyőződése volt, hogy a magyar nyelv és irodalom kérdéseivel szívesen és eredményesen foglalkozom, azt javasolta, végezzem el az említett személyek irodalmi tevékenységének kiértékelését, és az irodalomórákon előadássorozat formájában ismertessem osztálytársaimmal, természetesen az ő személyes jelenlétében, amire rövid gondolkodás után igennel válaszoltam.

Minden tudásomat és energiámat igénybe véve a tanárnőmtől kapott irodalmi folyóiratokban megjelent írások alapján – más források nem lévén – kidolgoztam a kért beszámolókat. Közben természetesen az érettségi vizsgákra is készülnöm kellett, ami bizony gyakran éjszakába nyúló további tanulást jelentett számomra.

Közben aztán elérkezett előbb az írásbeli, majd pedig a szóbeli érettségi vizsgák ideje. S mert a gimnázium humán tagozatán folytattam tanulmányaimat, írásbeli vizsgát magyar, latin, német nyelv és irodalomból, valamint számtanból tettem, míg a szóbelit a már említett tantárgyakon kívül a történelem és fizika kötelezően képezte, így tehát összesen öt tantárgyból szóbeliztünk, választási lehetőség nélkül. A Szlovákiában jelenleg érvényes érettségi vizsgarendszerrel összehasonlítva úgy érzem, keményen meg kellett küzdenünk az elért eredményekért.

Az iskolai évzárók idején előtörő emlékeim beszámolója azonban nem lenne teljes, ha nem említeném meg a magyar nyelv és irodalomból tett szóbeli vizsgám egy jellemző, s számomra mind a mai napig szinte megmagyarázhatatlan és hihetetlen mozzanatát. Talán szükségtelen hangsúlyoznom, hogy a már említett tények következtében titokban azt óhajtottam, hogy a magyar irodalom élő képviselőinek munkásságából szóbelizzek, ami tekintettel az érvényben lévő szabályokra – több mint ötven témáról volt szó, melyek egyébként borítékokba voltak elhelyezve, s ezekből kellett választanunk – úgyszólván szinte lehetetlennek bizonyult. Amikor aztán a borítékot felbontottam, a meglepetéstől pillanatnyilag csaknem eszméletemet vesztettem, mivel a következő vizsgatémát olvashattam: Kortárs magyar írók és költők műveinek és munkásságának jellemzése. Azóta tudom, semmi sem hiábavaló, amit az ember tesz. Ezt üzenem sok-sok év tapasztalatával minden most végzős kis és nagy diáknak.