Búcsú a Ground Zerótól

Az új felhőkarcolók és a parkosított, mesterséges vízeséssel díszített emlékhely számítógépes vizualizációs modelljeČTK-felvételSemmi sem kovácsolta össze annyira New York lakóit, mint a szeptember 11-i tragédia. A Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás és az ikertornyok ledőlése éppen az évforduló napján hozta össze leginkább a metropoliszban élő milliókat. A harangzúgás, a néma tiszteletadás percei, az áldozatok nevének felsorolása, az özvegyek és árvák felvonulása a Ground Zero mélyén öt éven át minden szeptember 11-én felidézte annak a kora őszi reggelnek a szörnyűségét.

Ma minden másképp lesz. Az építkezés nem hagy helyet a gyásznak. A szertartást már néhány száz méterrel odébb, a Broodway melletti Zucotti Parkban tarják, és Michael Bloomberg polgármester csak a heves tiltakozás hatására engedélyezte, hogy a területre beengedjék a gyászolókat – utoljára és szigorú megkötésekkel.

Így aztán – legalábbis egy időre – búcsúznak a hozzátartozók a már-már szent helyként tisztelt Ground Zerótól. Sam Kedem pszichológiai tanácsadó szerint az ikertornyok helyén tátongó hatalmas gödörnél érezik magukat a legközelebb ahhoz a 3 ezer emberhez, akik nyomtalanul eltűntek. – Ezek a családok nagyon erősen kötődnek a Ground Zeróhoz, mert nem maradt számukra semmi más. Majd ha kész lesz, kiderül, hogy az új, parkosított, mesterséges vízeséssel díszített emlékhely megteremti-e ugyanazt a közelséget az áldozatokkal, mint a lerombolt tornyok „lábnyoma”.

A floridai Kedem azonnal New York-ba utazott, amikor ledőltek az ikertornyok. Saját becslése alapján 2001. szeptember 11-e óta már legalább 3 ezer embernek próbált segíteni, hogy úrrá legyen a tragédia nyomán kialakult félelmein. – Elfelejtjük, hogy 18 600 ember dolgozott a tornyokban. A legtöbben megmenekültek, de súlyos testi és lelki sérüléseket szenvedtek.

A pszichológus szerint sok túlélő az áldozatok hozzátartozóinál is rosszabb lelki állapotban van. Minden második páciensének pánikszerű félelmei vannak a felhőkarcolóktól. Rengetegen vannak, akik még mindig messze elkerülik Manhattan déli részét, ahol egykor a 411 méter magas tornyok álltak.

Kedem kliensei között vannak szemtanúk is, akiknek végig kellett nézni, ahogy a sok reményvesztett a mélybe veti magát. – Az ilyen élmények kísértenek és nem hagynak nyugodni. A mentésben résztvevő tűzoltók, rendőrök és önkéntesek közül is sokan küzdenek pszichés problémákkal. – Az évforduló körüli időszak nekik különösen nehéz – mondja a szakember.

Most először egyébként a hivatalos megemlékezést kritizáló hangok is hallatszanak. – A gyásznak talán nincs elévülési ideje? – kérdezi például egy 56 éves számítástechnika tanár a The New York Times című lapnak küldött olvasói levelében. – Tragédia történt, tudom jól, de az életnek mennie kell tovább. Úgy érzem, sokan túlságosan is beleszoktak az áldozat szerepébe és ebből lassan elegem van.

Időközben megjelentek az emlékezés, a feldolgozás újabb formái. Az ifjú özvegy, Monica Iken például idén először nem vesz részt a hivatalos megemlékezésen. Helyette inkább „élő emlékmű”, azaz egy interjútár felépítésében segít majd egész nap a Voices of September 11th nevű szervezet munkatársainak. A túlélőket, segítőket közvetlenül a Ground Zero mellett várják egy szállodában, ahol elmesélhetik élményeiket, történeteiket, amelyek mind bekerülnek a 9/11 Living Memorial elnevezésű online archívumba.