Benyovszky Móric, Madagaszkár királya 225 éve halt meg

Benyovszky fegyverrel próbálta jussát visszaszerezni, ezért Mária Terézia száműzte. Lengyelországi rokonainak birtokán telepedett le, megnősült és utazgatott. Hollandiában és Angliában kitanulta a hajóépítést, és eljutott Amerikába is.
1767-ben csatlakozott a Poniatowski Szaniszló király elleni nemesi felkeléshez, 1769-ben tábornokként esett orosz fogságba. Először Kazanyba került, innen megszökött, de újra elfogták, és Szibériába száműzték. Több mint egy évig tartó út után érkezett Kamcsatkába, ahol gyorsan feltalálta magát. Elnyerte a kormányzó bizalmát, lányának szívét, viszonylagos szabadságát lázadás szervezésére használta fel. 1771 májusában száműzött társaival elfoglaltak egy hajót, és Amerika felé indultak. Az Aleut-szigetek és Alaszka érintése után Formosán (Tajvan) kötöttek ki, végül Makaóban szálltak partra.
Benyovszky 1772-ben XV. Lajos francia királynak ajánlotta fel szolgálatait, aki Ile de France (Mauritius) szigetére küldte, az ottani kormányzó pedig madagaszkári telep létesítésével bízta meg. 1774-ben alapította meg Louisbourg telepét, expedíciói jelentősen hozzájárultak a sziget megismeréséhez, utat épített, mocsarakat csapolt le. Emberséges bánásmódjával annyira elnyerte a bennszülöttek bizalmát, hogy azok - legalábbis az ő elmondása szerint - 1776-ban ampanszakabévá (királlyá) választották. A francia udvar bárói címet ugyan adott neki, de a királyit már nem ismerte el, a mauritiusi kormányzó is intrikált ellene, ezért hazatért Magyarországra, ahol kegyelmet kapott.
A nyughatatlan természetű Benyovszky 1778-ban grófi méltóságban részesült, de kalandok híján nem találta a helyét. Terveket készített a közlekedés, a fiumei kikötő fejlesztésére, ám támogatókra nem talált. 1782-ben ismét Amerikába ment, de a függetlenségi háború már a végéhez közeledett, így Madagaszkár gyarmatosításának tervét elevenítette fel. Baltimore-i kereskedők segítségével felszerelt expedíciója 1785 júliusában szállt partra a sziget északkeleti részén, és Angontsynál erődöt épített.
Benyovszky az ellene küldött francia csapattal vívott csatában vesztette életét 1786. május 23-án, sírját az erőd tövében gyorsan elnyelte a trópusi erdő.
Utolsó vállalkozása előtt francia nyelven írta meg kalandjait, a földrajzi és néprajzi szempontból is jelentős művet számos nyelvre lefordították, magyarra Jókai Mór ültette át. Benyovszky szerepét, felfedezéseit máig vitatják a történészek és a földrajztudósok, főleg a franciák. Színes életét sokan feldolgozták, még operát is írtak róla.
A lengyelek és a szlovákok nemzeti hőse is; 1975-ben a budapesti és a pozsonyi televízió közösen forgatott róla sorozatot. Halála századik évfordulóján Madagaszkáron obeliszket emeltek tiszteletére, a malgas fővárosban utca viseli nevét. Az emlékét ápoló társaság 2003-ban Madagaszkáron állított emléktáblát és szobrot, 2009-ben egykori zalai birtokán, Rigyácon avatták fel portrészobrát.