Beíratások előtt-után a családban

Igaz, a szükséges taneszközök mennyiségét, milyenségét az osztálytanító határozza majd meg, sőt az utóbbi időben az iskolák vezetői e terhek nagy részét (a különböző alapítványok támogatásának köszönhetően) leveszik a szülők válláról, mindezek ellenére vásároljunk néhány darab kelléket! A lelki hatás ugyanis leírhatatlan. S attól sem kell tartanunk, hogy haszontalan dologra fecséreltünk el néhány koronát – az ilyen kellékek mindig jól jönnek ott, ahol gyermek van a háznál. Mert ezeket a segédeszközöket ajánlatos elővenni még a tanév megkezdése előtt, kísérletezni velük, megismerni küldetésüket, például kipróbálni a faragó, a radírgumi használatát, gyakorolni a táskában, a tolltartóban való rendtartást. Apropó, radírgumi! Akkora belőle a kínálat, hogy a szülőt rabul ejti a bőség, s ő igyekszik minél színesebbet, minél illatosabbat választani. Pedig radírból a fehér és a puha jó. Ugyanígy a ceruzafaragó se legyen kicicomázott szerkezet: a rajta levő figura ugyan lehet kiváló játszótárs (ezáltal nagyszerűen hozzájárul a gyermek figyelmének az eltereléséhez!), de nem biztos, hogy a feladatát is be tudja maradéktalanul tölteni. A faragó legyen külső cicomáktól mentes, dupla élű, amely a vékony és a vastag ceruzák hegyezésére is alkalmas. A technika (munkára nevelés, képzőművészet) tantárgyhoz szükséges olló vásárlásakor pedig arra ügyeljünk, hogy legyen bár éles, vagyis pontos vágásra, munkára alkalmas, de (a balesetek elkerülése érdekében) ne legyen hegyes!

Kötelességtudat

A beíratás előtti időszakban is ajánlott, de az azt követőben mindenképpen üdvös rászoktatni a gyermeket arra, hogy kötelességei is vannak. Szabad idejében segítsen szüleinek, játsszon kistestvérével, illetve ügyeljen rá; vegye ki részét a háztartási munkálatokból, vonjuk be őt a ház körüli teendők végzésébe. Hat-hét éves gyermekre már kisebb bevásárlásokat is rábízhatunk.

Éltető elemek

Ne feledkezzünk meg a játék jelentőségéről! Téves az a nézet, hogy a kisiskolás gyermek idejének nagy részét a tanulás töltse ki, s a játék csak akkor jöhet szóba, ha a tanulást követően marad rá idő! Sőt, nemegyszer hallani, hogy a játszani akaró gyermek kérését a felnőtt azzal a kijelentéssel utasítja vissza, hogy az iskolás gyermek már nem játszik, hanem tanul!

Pedig több mint kétezer évvel ezelőtt már Platón felhívta a játék fontosságára a figyelmet: „Ne erőszakkal oktasd a gyermekeket a tanulmányokra, drága barátom, hanem játszva tanuljanak, már csak azért is, hogy könnyebben megfigyelhesd, melyiknek mire van hajlama.”

A játék a kisgyermek éltető eleme, benne vetíti ki örömét, bánatát, vezeti le a felgyülemlett feszültségét, s általa kaphat sikerélményeket. A mozgékony gyermeknek zajosabb játékokra is szüksége van. Ha megtanulja, hogy „a zajosnak kinevezett időszakban” kiabálhat, rohangálhat, akkor képes lesz kivárni az iskolai szünetet, amikor kieresztheti a felgyülemlett energiát, sikítozhat, tombolhat. ĺgy ismét képes figyelmét tevékenységére összpontosítani.

A közösséghez szokott gyermekek szívesen játszanak csoportosan, ezáltal elképzeléseivel, ötleteivel gazdagíthatja a játék menetét, szabályait, ugyanakkor ő is kénytelen elfogadni mások utasításait. A közösségi játékok nagyban elősegítik a kollektívákba való beilleszkedés képességének kialakulását.

Vannak gyerekek, akik nem szeretik közösségben tölteni idejüket, szívesebben múlatják az időt magukban. Ne bántsuk őket emiatt, ne kényszerítsük őket a csoportos játékra, de utaljunk arra, próbálja meg a társakkal való közös időtöltést.

Alkalomadtán lepjük meg játékkal gyermekünket, üljünk mellé, váljunk mi is gyermekké! Megnyílik előttünk, s az igaz, őszinte gyermek-szülő kapcsolat, amely a későbbi viszonyoknak is meghatározója lesz, ekkor, a közös játékok során fogan. Ha együtt játszunk, engedjük a gyermek fantáziáját szárnyalni, vagyis ő irányítsa a játékot. Fogadjuk el ötleteit. A barlang lehet akár szétnyitott könyv is; amikor viszont figyelmeztetem, hogy én oda nem férek el, más búvóhelyet kell kitalálni, engedjük, hogy a fotelok ülőkéiből készítsen apuka számára rejtekhelyet. Késztessük őt arra, hogy találjon megoldásokat a felmerülő gondok elhárítására!

A játékba vigyünk problémamegoldó elemeket – és szárnyaljon a képzelete! Az építőkockákat kinevezhetjük hatalmas fatörzseknek, amelyeket el kell szállítani, a fát azonban nem szabad felügyelet nélkül hagyni. Jelenleg azonban csak egy autónk van, a fa viszont legalább két kocsira való. Mitévők legyünk? Meglepődve tapasztaljuk, hogy sorjáznak a megoldási lehetőségek: egyikünk az őr lesz, másikunk a szállító, aki kettőt tér; kérjünk kölcsön még egy gépkocsit, s apu te is szállíthatsz; a teherkocsi után kapcsolunk egy pótkocsit, s egy téréssel elvisszük az összes fát; megkérjük a szomszéd bácsit, segítsen nekünk a faszállításban, mi meg segítünk neki homokot fuvarozni... stb. A szállítási útvonalon útjelző táblákat is elhelyezhetünk, ezáltal játék közben hasznos ismereteket is szippant magába, s a problémamegoldó játék eredményeként csiszolódik logikája.

Oktató jellegű játék a nap minden szakában, bármilyen munkafolyamat végzésekor kialakítható. Még ebéd készítésekor is! „A sárgarépából vagy a petrezselyemgyökérből van több megtisztítva? Számold meg, melyikből mennyi van!” „Hány darabot kellene a gyökérhez tenni, hogy annyi legyen, mint a sárgarépa?”

Szeretet

Ezek a játszva tanítási, oktató formák elősegítik, hogy majd szeptemberben a kisiskolásnak a másnapra való felkészülése ne tartson tovább fél óránál! (A lassúbb mozgású, a figyelmét nehezen összpontosító gyermek esetében sem szabad az egyórás időtartamot túllépni.) Általában a kettőtől fél négyig tartó időszak a legalkalmasabb a tanulásra. Ha ez valami okból nem elégséges, akkor majd este hat óra után vegyük elő újabb fél órára a könyvet, füzetet. Nyolc órakor a gyermek mindenképp bújjék az ágyba, még akkor is, ha valamilyen feladat elmaradt. A kisiskolásnak napi 11 órás alvásra van igénye. Lefekvéskor simogassuk, pusziljuk meg, mondjunk el egy mesét, vagy ő meséljen nekünk, amit figyelemmel hallgatunk...

Gondok, problémák mindig, minden korban merül(het)nek fel. Nyugodt, higgadt beszélgetéssel puhatoljuk ki az okokat. A problémákat soha ne kiabálva, büntető szankciók felállításával igyekezzük megoldani, hanem szeretetteljes légkörben. Ha tanulási nehézségei vagy beilleszkedési problémái vannak-lesznek, foglalkozzunk vele többet. „Nem nagy bölcsesség az – írta Gogol –, ha valaki szemrehányó szót mond. Az a nagy bölcsesség, ha olyan szót mond, amely az embert, ki bajba jutott, bátorítja szidalmazás nélkül, s megbíztatja, mint sarkantyú a lovat, amikor felfrissült már az itatónál.”

Kétségtelen, az iskolakezdő szülőnek sok mindenről le kell mondania, gyermekét kell előtérbe helyeznie – de ugye ezt már a születésével vállaltuk. Ha a beíratás és a szeptemberi tanévkezdés közötti időszak szabad perceit gyermekünk társaságában töltjük, s burkolt, játékos feladatokkal múlatjuk az időt, akkor bizakodva várhatjuk szeptembert.

(Pénzesné B. Ilona jegyzeteinek felhasználásával)