Beíratások előtt a családban – 5.

Gyermekeink a legtöbb viselkedésformát otthonról hozzák. Mivel a legtöbben központi szerepet töltenek be odahaza, természetes számukra, hogy nyomban belebeszélnek akár a felnőttek meghitt társalgásába is. Erről, még mielőtt iskolába lépnének, következetesen le kell szoktatni őket.

Az iskolai fegyelmezési gondok egy része éppen abból származik, hogy a gyerekek gyakran beleszólnak a tanító magyarázatába. Ezek általában csupán apró közlések, ám nagyon zavaróak lehetnek az órán: megszakítják a folytonosságot, megbomlik a fegyelem. (Például ha szövegkörnyezetben elhangzik a „pipa” szó, Gergely közbeszól, hogy az ő papája is pipázik, Réka rákontráz, hogy az ő papájának is van, mégpedig hosszú szárú, Csaba pedig büszkén kijelenti, hogy ő titokban már meg is szívta – s elindul a szólavina, amelybe igyekszik mindenki bekapcsolódni. Márkás gépkocsik, dínók, beszélő babák említése elképzelhetetlen zűrzavart eredményezhet, ha a pedagógus nem a helyzet ura).

A mese

A gyermeknek tehát meg kell tanulnia kivárni sorát, s nem belefecsegni mások beszédébe! A hallgatás tanításának jó eszköze az esti mesemondás, meseolvasás. Ekkor is meg kell követelni, hogy ne beszéljen, ne kérdezzen bele felolvasásunkba, észrevételeit csak a történet végén mondja el.

Egy-egy mesét, bizonyos idő elteltével többször is olvassunk fel neki. Ajánlatos hanghordozásunkkal megeleveníteni a történet egyes szereplőit: a dörmögő medvét, a cincogó egeret, a félénk, megszeppent kislányt, a büszke, gőgös legényt... Az effajta hangszemléltetés figyelemlekötőbb, s idővel a felidézést is elősegíti. Aztán a gyermek is mondjon el egy-egy mesét – saját szavaival! Ha kezdetben kissé nehézkesen megy, ne hagyjunk fel a próbálkozással! Biztassuk, hogy meséljen, ezáltal passzív szókincsét aktívvá tesszük. A többszöri próbálkozásokkal beszéde színesebbé, választékosabbá válik, fellépése, szereplése pedig magabiztossá. Ha képes az elhangzott párbeszédek szó szerinti idézésére, s ezt hanghordozásával is érzékeltetni tudja, akkor már nagy lépést tettünk a később könyvet, művészetet kedvelő egyén „kinevelése” érdekében. A beszéltetés által gazdagítjuk fantáziáját, fejlesztjük beszédkészségét, megfigyelőképességét is. Amikor mesélünk neki, gyakran nézzünk rá, amikor ő mesél, kérjük, hogy ő is ezt tegye! Egy-egy történet elmesélését akár felváltva is végezhetjük – igazán élvezetes, lelket melengető, kellemes együttlétet biztosító foglalkozás!

A gyermek fantáziáját azáltal is fejleszthetjük, ha arra kérjük, ő találjon ki történetet az általunk megadott szereplőkkel! Nagyban fejleszti a gyermek képzelőerejét az a típusú játék, amikor egy elkezdett, eddig ismeretlen történetet kell folytatnia! Vagy kitalálni az előzményeket: mi lehetett a kiváltó ok, hogy ilyen csúfos helyzetbe került a mese szereplője?

Igen hasznos és kreativitást serkentő módszer, amikor egy-egy kép (nem szükséges a mesekönyvbeli illusztráció, lehet akár újságban közzé tett fotó) alapján találja ki, mi történhetett, s hogyan képzeli el a folytatást.

Az eddig közölt foglalkozások a kommunikációs készség fejlesztését segítik elő. A tanulási nehézségek okainak vizsgálatakor gyakran találkozunk a figyelem, a koncentrálóképesség zavarával, a memorizálás hibáival.

A játék

A koncentrálóképesség hiánya vagy gyengesége a gyermek játékaiban is észrevehető. Nem tud huzamosabb ideig játszani, játék közben gyakran váltja a tevékenységeit. Az ilyen kisgyermeknek különösen fontos, hogy legyenek olyan játékai, amelyek türelmet, kitartást igényelnek. Ahányszor csak tehetjük, játszszunk vele együtt, és biztassuk kitartásra, s ne feledkezzünk el a dicsérő, biztató szóról! A memorizálóképesség jobbára örökletes tulajdonság. Kitartó tanulással azonban minden egészséges gyermek képes emlékképeket, szavakat raktározni. A feladatok egyik típusának közös jellemzője a monotónia, vagyis olyan munka végzése, amely nem ügyességet, hanem kitartást igényel.

Mi van a szobában?

Jó játék a figyelem fejlesztésére. Konkrétabban: a tárgynak megadjuk három jellemző vonását, s a kis társnak kell a megoldásra rálelnie. Például: Mi van a szobában, ami nagy, barna színű, polcos? (Szekrény.) Hogyan nevezzük azt, ami a folyosón található: fényes, kerete van és téglalap alakú? (Tükör.) Kérjük a gyermeket, hogy hangosan gondolkozzon: melyek azok a tárgyak, amelyek szóba jöhetnek, s mi miatt zárja ki mégis az oda nem illőket. Később ő maga állíthat fel ily rébuszt szüleinek.

Valaki (valami) elcsavargott

A memória fejlesztését segítheti nagyban ez a foglalkozás, amely a tárgyak sorrendjének megfigyelésén alapszik. Az asztalra négy vagy öt tárgyat helyezzünk el, majd (miután a gyermek hátat fordít az asztalnak) sorrendjüket változtassuk meg! A gyermek feladata a helyes, az eredeti sorrend visszaállítása. Idővel fokozhatjuk a tárgyak számát, csak arra ügyeljünk, ne legyen oly sok, hogy a feladat megoldhatatlanná váljon. A kudarc ugyanis (főleg ha egymásután több is éri az embert) nem növeli az önbizalmat.

Melyikre gondoltam?

Ez ugyancsak az emlékezőtehetséget fejleszti. Lerajzolunk három-négy tárgyat, élőlényt, növényt. Majd a lapot lefordítjuk, és kérdéseket teszünk fel gyermekünknek. Például, ha négy virág (tulipán, hóvirág, orgona, anyósnyelv) kerül a rajzlapra, akkor következhetnek a kérdések: Melyik piros? Melyik virágzik elsőnek? Melyik található a lakásban? Stb. Nehezíthetjük a játékot olyan formában, hogy négy, teljesen különböző dolog (élőlény, tárgy, növény) kerül a rajzlapra: váza, tyúk, kulcs, őszirózsa; aztán sorjázhatnak a kérdések: Melyik tollas? Melyik van vasból? Stb. Tehetünk fel beugratós kérdést is, pl. a felsoroltak közül melyiknek van négy lába?

Az eltűntek felismerése

A megfigyelőképességet serkenti ez a foglalkozás. A játékhoz apró tárgyak szükségesek, pl. ceruza, faragó, dobókocka, radírgumi, toll, kulcstartó. Ezeket közös helyre rakjuk, megfigyeltetjük. Majd kiválasztunk közülük kettőt, s elrejtjük. Rövid megfigyelési idő elteltével visszatesszük őket a többi közé. A gyermek feladata az, hogy az előzőleg eltüntetett tárgyakat összekeverés után kiválassza. Lehet fokozni: hat tárgy közül hármat tüntessünk el...

Hogyan, milyen foglalatosságokkal segítheti elő a szülő az iskolába lépés akadályainak leküzdését? Ilyen játékokkal, s ehhez hasonló közös foglalkozások kiötlésével!

Ha nincs ideje a szülőnek ilyesmire, legalább napi 20 percet fordítson arra, hogy gyermeke aznapi élménybeszámolóját meghallgassa. De figyelmesen, ügyelve mindenre, nincsenek-e benne vétségek: időrend, szóismétlés, hadarva mondja-e a történetet, az idegen számára is érthető-e, vagy csupán neki élvezet, s csupán ő érti, mivel ő élte át az eseményeket... S amíg mesél, a szülő ne foglalkozzon semmi mással, azt a negyed-félórányi időt mindenképpen szentelje gyermekének... (Pénzesné B. Ilona jegyzeteinek felhasználásával)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?