Bászájev, a rettegett csecsen hadúr

Moszkva. Bátorsága és vakmerősége miatt sok csecsen szemében a népi hős rangjára emelkedett – Oroszországban viszont különösen kegyetlen hadúrként rettegik nevét. Sámil Bászájev az utóbbi években számos merényletet és emberrablást vállalt magára, nevét az észak-oszét túszdrámával is összefüggésbe hozzák. Kézzelfogható bizonyítékok mostanáig ugyan nem kerültek elő, de a látványos erőszakcselekmény mindenképpen kézjegyét viseli. A független iszlám Csecsenföldért folytatott harcában már a múltban is emberek százainak, köztük számtalan polgári személynek vérét ontotta.

Bászájev 1965-ben született Vegyenóban, a kaukázusi köztársaság délkeleti részén. Amikor Dzsohar Dudajev 1991-ben kikiáltotta Csecsenföld függetlenségét, még Moszkvában folytatott agrártanulmányokat, és mellette számítógépeket árult. Nem sokkal később nagy feltűnést keltő akcióval csatlakozott a lázadókhoz: elvbarátaival 1991 novemberében Ankarába térített egy szovjet repülőgépet 178 emberrel a fedélzetén. Túszait végül a csecsen fővárosban, Groznijban engedte szabadon. Az első csecsenföldi háborúban, 1994 és 1996 között Bászájev egyik kulcsfigurája lett a lázadók mozgalmának a későbbi, Moszkva által el nem ismert Aszlan Maszhadov csecsen elnökkel együtt. Vakhite mély tiszteletet keltett harcosaiban: 1995 februárjában egysége utolsóként menekült el a támadó orosz csapatok elől Groznijból. A város visszafoglalásakor is az első arcvonalban harcolt 1996 augusztusában. Külföldön a dél-oroszországi Bugyonnovszk városban végrehajtott véres túszejtő akció fejeként tett szert hírnévre, amikor több mint 150 embert mészároltak le 1995 júniusában. A tévénézők a világ minden táján feszült figyelemmel követték, hogyan alkudta ki Viktor Csernomirgyin akkori orosz kormányfőtől műholdas telefonon a szabad elvonulást felkelőosztaga számára. Csecsenföld de facto függetlensége idején Bászájev beszállt a politikába. Jóllehet az 1997 januári elnökválasztáson megsemmisítő vereséget szenvedett Maszhadovtól, egy év múlva átmeneti időre mégis miniszterelnöke lett. Kapcsolatuk nagyon feszült volt, mert Bászájev folyamatosan a Kreml iránti túlzott engedékenységet vetett szemére Maszhadovnak. Bászájev szövetségre lépett az arab származású hadúrral, Hattábbal. Ellentétben sok csecsennel mindkét lázadóvezér a vahhábizmus, az iszlám egyik konzervatív, puritán irányzatát akarja bevezetni a kaukázusi köztársaságban. Maszhadov akaratával szembeszegülve Hattáb és Bászájev 1999 augusztusában felkelést robbantott ki a Csecsenfölddel határos orosz köztársaságban, Dagesztánban. A felkelés volt az egyik kiváltója a második csecsenföldi háborúnak. Egy fél évvel később, 2000 januárjában Groznij orosz visszafoglalásakor Bászájevet súlyosan megsebesítette egy felrobbanó akna. Egyik lábát csonkolni kellett, harci kedve azonban töretlen maradt. A csecsenföldi konfliktus békés megoldását már régóta kizárta: a muzulmánokat felszabadító háború a Volgától a Donig 20-25 éven át fog tartani – mondta egy öt évvel ezelőtti interjúban. Harca csak akkor ér véget, ha majd „Allah törvényei uralkodnak Jeruzsálemben”. (mti)