Az űrkutatás újabb hatalmas sikere

A becsapódás nyomán kilövellő por és gázok még akár hetekig eltakarhatják az üstököstTASR/EPA-felvételA terveknek megfelelően, hétfő reggel közép-európai idő szerint néhány perccel nyolc óra előtt, becsapódott a Tempel-1 üstökös magjába a Deep Impact amerikai űrszonda. A bejelentést a Kaliforniában lévő pasadenai repülésirányító központ vezérlőtermében óriási üdvrivalgás követte. A manőver a Földtől 133 millió kilométerre sikeresen zajlott le. A bevágódás előtt a szonda két részre vált, és az Impactor (Becsapódó) mosógép méretű, 370 kilogramm tömegű egysége óránkénti 37 ezer kilométeres sebességgel telibe találta az üstökösmagot, míg a másik szerkezeti elem, a Flyby (Elrepülő) folytatta útját, miközben fényképezte társa kamikaze-manőverét. Egy fényképen, amelyet a Flyby 500 kilométerre az üstökösről készített, jól kivehető a karambol okozta kúp alakú bemélyedés, valamint az ütközés kialakította porfelhő. Becsapódása előtt maga az Impactor is fotózott, utolsó fényképét az ütközése előtt 3,7 másodperccel készítette el.

A kozmikus karambol következményeit földi és a világűrbe telepített óriásteleszkópokkal is nyomon követték, hogy minél több információ álljon majd rendelkezésükre az elemzést végző tudósoknak, akik az üstökösmag anyagmintájának a tanulmányozása révén következtethetnek majd arra, milyen körülmények között alakulhatott ki 4,5 milliárd éve a Naprendszer. Az üstökösök ugyanis a legelfogadottabb elmélet szerint konzerválták, mintegy mélyhűtötték szűkebb kozmikus környezetünk ősi anyagát.

Az űreszközt január 12-én indították el a floridai Cape Canaveralon lévő Kennedy űrközpontból, és a Deep Impact 431 millió kilométer kozmikus út megtétele után érkezett meg a 6 kilométernél valamivel nagyobb égitesthez. A vállalkozást az űrkutatás óriási sikerének könyvelték el a szakemberek szerte a világon.

A felvételeken két anyagkilövellés látszik. Az első oszlopszerűt később egy nagyobb, gömbként táguló követte, s azt jelezték a tudósoknak, hogy a becsapódó szondaegység előbb puha, üledékes anyagot ért, majd az üstökös mélyebb rétegében kemény anyagba ütközött. A Tempel 1 felizzott, fényereje mintegy negyedóráig az eredeti ötszöröse volt. Az öt tonna dinamit felrobbantásával azonos erejű becsapódás nyomán kilövellő por és gázok még akár hetekig eltakarhatják az üstököst, s a világűrben lévő szondák, egyéb űreszközök csak a felhő eloszlása után kezdhetnek hozzá a megfigyeléshez.

A kutatók remélik, sikerült elég mély krátert – ez házméretűtől a futballpálya méretűig bármilyen lehet, attól függően, milyen szilárd az eltalált anyag – ütni a New York-i belváros, Manhattan feléhez mérhető Tempel 1-en, s feltárul előttük az égitest magja. Mint már történt rá utalás, a gázból, porból, szerves anyagból és jégből álló üstökösök a Naprendszer legtávolabbi részeiből származnak, s mivel galaxisunk keletkezése idején a Nap nem melegítette fel őket, a belsejükben, fagyott állapotban megőrizték azt az anyagkeveréket, amelyből 4,5 milliárd éve a bolygók kialakultak. A tudósok azt is feltételezik, hogy a 3,9 milliárd évvel ezelőtti erős üstököstevékenység idején a Földdel összeütköző üstökösök hozták a bolygóra a vizet és az első szerves anyagot.

Az üstökösök a Naprendszer legkisebb objektumai, s gyakran piszkos hógolyóknak is nevezik őket, mert többnyire jég, por és kőzetdarabok keverékéből állnak. Az üstökösök jege nem csak megfagyott vízből, hanem egyebek között széndioxidból (száraz jégből), metánból és ammóniából tevődik össze. Számos üstökös elnyúlt ellipszis alakú pályán kering a Naprendszerben. Ezek kozmikus vándorlásuk során megközelítik a Napot. Az üstökösök kis magja ekkor a Nap melegének a hatására részben megolvadva gázból és porból álló hatalmas felhőbe burkolózik, s ezt az úgynevezett napszél – a Napból eredő állandó részecskeáramlat – elfújja: így keletkezik az üstökösök csóvája, amely mindig a Nappal ellentétes irányba mutat. A jelenség a földi szemlélő számára páratlan látványt nyújthat. (MTI)