Az év legrosszabb vendéglője

Hölgyeim és uraim, gondolom, mindannyian tűkön ülve várják már titkos ankétunk végeredményét. Álcázott ügynökeink egész nyáron járták hazánk vendéglátó egységeit, s halált megvető bátorsággal fogyasztották a különböző ételeket kizárólag azért, hogy könnyedén tájékozódni tudjanak az újabb és régibb vendéglők zűrzavarában, melyek étlapja olykor nem csekély fenyegetést jelent a fogyasztókra nézvést. Nos: megvan! Megvan az a hely, melyet csak öngyilkosoknak ajánlhatunk jó szívvel, azok közül is csak azoknak, akik hosszantartó szenvedések után szeretnek elhunyni. Titkos ügynökünk ezúttal mit sem sejtő, gyerek nélküli fiatal házaspárnak álcázta magát. Ez okból két személyre rendelt előétel nélkül, levest, majd főételt, mindezek betetőzéseképpen pediglen kávét. Zaccosat, másként: aljas kávét. S a kis vendéglő már az első lépésben lekörözte az összes eddig ismertet! Legelőször ugyanis a kávét hozták ki. Sebaj, jött is hozzá nyomban jéghideg kóla, nyilván, hogy a kedves vendég meg ne égesse a száját. Vagy, ha már megégeti, legalább legyen mivel borogatnia. Igaz, hogy kóla csak egy jött, hiába volt kettő darab megrendelve. S már érkezik is a leves, a finom, mely túl forró nem lehet, mert a pincér fiú benne tartja az ujját, klasszikusan a hüvelyket, ahogy minden kabarétréfában írva vagyon. Nem tagadhatjuk, hogy a leves fajtája stimmelt. Az egyik. A másik ugyanis káposztaleves lett, az eredetileg rendelt bableves helyett, s ez már némi kánaáni csodaváró hangulatot teremtett. Igaz, a káposztaszeletkék között, nyilván kárpótlásképpen, ott úszkált egy szép szőke hajszál is, szakállas kabarétréfák további hagyományos attribútuma.

Na, végre itt a másikféle. S hozzá, nini, egy uborkasaláta, amit senki egy büdös szóval sem említett. Biztosan a cég figyelmessége. Lássuk csak ezt a gyönyörű töltött csirkecombot. Milyen szép dundira van megtöltve! Ezért is látni azonnal a rajtahagyott tollakat. Újabb szaruféle a köröm s a haj után. Ezek itt alighanem szarumániások. De az is lehet, hogy ez egy új étel, mondjuk, csirke gatyában. És kedves, vendéglőbe járó olvasó, ha azt hiszi, hogy mindezt már nem lehet fokozni, akkor nagyot téved. Sokat látott ügynökünk mellett ugyanis egy hölgyemény libeg el, kinyújtott kezében, na mivel? Egy csomagolatlan intimbetéttel. E mókás hely hollétét természetesen nem áruljuk el, legföljebb barátainknak. S ha valaki ennek ellenére mégis kitalálja, baráti kézfogásunkon kívül értékes tapasztalatokat nyerhet.

Te pedig, kedves vendéglős pajtás, egy pillanatra se feledd: nemsokára valószínűleg nálad is felbukkannak remekül álcázott kiváló embereink. Nem bízhatsz senkiben... Lehet, tudtodon kívül angyalokat, de az is, hogy ügynököket vendégelsz meg...