Az elfoglalt szülő is lehet jó szülő

Minden gyermek fejlődéséhez gyengédség, elismerés és szellemi ösztönzés szükséges. A fejlődésben visszamaradnak az olyan gyerekek, akik nélkülözik az intenzív szülői támogatást. A személyiségfejlődést már a korai gyerekkorban kell és lehet megalapozni, ezért ebben az életkorban különösen nagy szerepe van az intenzív szülő-gyermek kapcsolatnak. Ez akkor is megvalósítható, ha a szülők korlátozott időt tudnak csak a gyermeknevelésnek szentelni – különösen érvényes ez az egyedülálló anyák és apák esetében. A hivatását gyakorló szülő legyen tudatában a családon kívüli terheltség és a gyakori távollét gyermeknevelésre vonatkozó következményeinek. Nem feltétlenül rossz az a szülő, aki egész nap távol van a családjától, ha munka után és szabadidejében sikerül a családi életnek, közösségnek szentelnie magát. Ezért gondoskodni kell egy mindenki számára megfelelő megoldásról úgy, hogy gyerekeinek egész nap gondját viselje valaki. A szülők távolléte áthidalható kell, hogy legyen szomszédok, rokonok, ismerősök vagy nevelők segítségével. A gyerek egész napos felügyeletét illetően érdemes egy, a gyerek sajátosságainak, egyéniségének leginkább megfelelő megoldást keresni, a gyermekfelügyelet ugyanis lényegesen több pusztán szervezési vagy időkérdésnél. A nagyszülők általi nevelés csak abban az esetben jöhet szóba, ha köztük és a gyermek között jó viszony áll fenn, és a nagyszülők önszántukból vállalják unokájukat. Azzal is számolni lehet, hogy a gyermeknevelés elveiben is eltérhetnek egymástól. Ha a különbségek szülő-nagyszülő konfliktust eredményeznek, melyek a gyermek előtt zajlanak, rosszabb hatással lesz a gyermek fejlődésére, mint egy, a szülők és a kívülálló személy (nevelő) közti viszály. A nevelésbeli különbözőségek, pl. hogy a nagymama kényezteti a gyereket – ha nem csinál konfliktust ebből a szülő – egyáltalán nem zavarják meg a fejlődését. A gyerek nagyon jól helyre tudja tenni, hogy mit szabad a mamánál és mit otthon. A bölcsőde, az óvoda és a napközi otthon olyan szükségmegoldások, amelyeket csak akkor kell igénybe vennie a családnak, ha a gyerek elhelyezése nem oldható meg családon belül.

Ha az anya nincs rákényszerítve arra, hogy dolgozzon gyermeke első életéveiben, mondjon le átmenetileg a többórás elfoglaltságokról. Idejét szentelje a kicsinek. ĺgy későbbi életútjához a legjobb kiindulást adja meg neki. Ha bezártságot érez, keresse más kismamák társaságát, járjon gyermekével pl. bölcsődei játszóházba.

Ha valamilyen okból mégis munkát kell vállalnia, vagy szeretne, abban az esetben gondoskodjon gyerekének helyes felügyeletről erre az időre. Ha pl. bölcsődei gondozónőnek a gondjaira bízza, akivel a kapcsolata rendszeres, tapasztalataikat, megfigyeléseiket cseréljék ki egymással. Ilyen módon a gyerek az anyát és a gondozónőjét nem konkurens személyekként, hanem partnerként éli meg.

Ha gyerekét gondozónőre, vagy óvónőre bízta, Önnek készséget kell mutatnia a napi tapasztalatok megbeszélésére, mely történhet négyszemközt, vagy egy szülőkből és gondozónőkből álló csoportban is. Ha ilyen beszélgetés nem jön létre a szülő és a bölcsődei vagy óvodai nevelők között, a gyerek a felnőttek közti viszonyt rivalizálásként és nem mint közös feladatot éli meg. A lényeg, hogy figyelmüket a gyermek fejlődésére irányítsák, és tudjanak örülni minden kis változásnak, hisz így teljesedik ki a gyermek gazdag személyisége.

Sok szülő képes arra, hogy azt a kevés időt amit gyerekével együtt eltölt – általában kora reggel és este – olyan szeretetteljessé és meleg légkörűvé tegye, amely egész napra való feltöltést ad a számára, vagy oldja a napi feszültségeket. ĺgy a gyerekben nem alakul ki hiányérzet. A szülő munkahelyi elfoglaltsága magában még nem oka a gyerek fejlődési nehézségeinek.

A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa