<p>Szövetkezetesítés, kollektivizálás. Nem sokat mondanak ezek a szavak a mai embernek. Nagyapáink az orosz fogság alatt hallottak először kolhozokról, és a politikai tiszt bizonygatta: <em>nálatok is hamarosan közös gazdálkodás lesz</em>. Ott, akkor csak legyintettek erre az abszurdumra.</p>
„Apáitok földjét a közösbe adjátok!”
És mégis, a falusi emberek alig eszméltek a világháború borzalmaiból, már nyakukba lihegtek az agitátorok: apáitok földjét a közösbe adjátok! A FÖLDET? Hiszen az a parasztember lelkének darabja! Hogy adhatná? Viszont a diktatórikus rendszer nem hátrált. Ha rábeszéléssel nem ment, megfélemlítéssel, zsarolással próbálkoztak. Akit így se tudtak megtörni, azt a rendszer ellenségévé kikiáltva hosszú évekre bebörtönözték, vagyonát elkobozták, családját földönfutóvá tették. A szőgyéni származású, Kanadában élő Kun Vilmos döbbenetes írásban emlékezik erre az időszakra.
Hogy szólt az ítélet, amelyet a szőgyéni iskolában a kommunisták által népbíróságnak nevezett nyilvános perben hoztak az apja ellen? De mi is volt a bűne? Mit tehetett a földműves Kun András abban a kilátástalan helyzetben? „Hogyan boldogul majd a családod, ha te börtönben leszel”? Hová telepítették ki őket? Hogyan tanulhatott tovább? Mikor szabadult az édesapja? Ő maga mikor és hogy került Kanadába? Sok más, elgondolkodtató és megrendítő történet mellett ezt is elolvashatják az e heti Vasárnapban, Bokor Klára feldolgozásában.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.