Altomán: ez nem a menőzésről szól, hanem egyfajta műélvezet

Most éppen Amerikában van, onnan válaszolt az Új Szó Online kérdéseire. Még csak két hete van kint, de már felvette a kapcsolatot a helyi urbexesekkel, és mászni készül.  Mikor ébredtél rá, hogy neked az urbex az életed?Amikor elkezdtem, még nem is tudtam, hogy urbex a neve. Főleg, ha a 12-13 évesen átélt első kalandjaimról beszélünk. Később, amikor már jó ideje írtam az Altomán blogot, akkor tudtam csak meg, hogy nem egyedül én vagyok ilyen elmebeteg, hanem ez egy világméretű földalatti szubkultúra. Hihetetlen érzés volt! Előtte is nagyon lelkes voltam, de azóta nem lehet leállítani. Kijelenthetjük, hogy te vagy az urbex magyarországi úttörője, vagy csak jó a sajtód? Mindkettő félig igaz:) Majdnem egyszerre indult a két úttörő urbex blog, az Altomán és az AlterBudapest (erre is csak később jöttünk rá). Nekem egy-két cikkem nagyot robbant az interneten – pl. az istvántelki vonattemető bemutatója –, és onnantól folyamatosak lettek a megkeresések. Sokszor voltam rádióban, újságokban, és az index.hu még külön videót is forgatott velem. Én meg szeretek urbexről beszélni, úgyhogy nagyon örülök nekik. Ugyanakkor mások is nagyon jók a színtéren, sőt, a Szellemvárosok közösség sok tagjából adódóan több tartalmat gyárt, mint én. Szóval tisztelet mindenkinek. Azok közé az urbexesek közé tartozol, akik őrzik anonimitásukat. Ez az illegál mászások miatt van? Mint maga az urbex, a személyazonosságom is a szürke zónában van. Pont mint egy elhagyatott objektum vagy urbex célpont: nincs felkínálva ezüsttálcán, de ha valaki nagyon akarja, viszonylag hamar megtalál. Egyébként nagyon hiszek abban, hogy nem kell hogy zavarjam a rendfenntartást. "Ne hozz el semmit csak fényképeket, ne hagyj ott semmit csak lábnyomokat" – ezt az urbex alapelvet betartom. Nem okozok senkinek kárt, és csodálkoznék, ha valaki annyira unatkozna, hogy pont engem akarna lekapcsolni tolvajok és gyilkosok helyett.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"175750","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Körülbelül hány ember tudja a „hétköznapi énedet” ismerők közül, hogy te vagy Acelin?A közeli barátaim és a családom mind tudják. Sokan mások csak annyit, hogy írok "valamilyen blogot", de nem feltétlenül kötik össze, hogy ez az. Hogyan választod ki a megszemlélendő objektumokat?Megdöbbentő, hogy mennyi hely van (és hogy az emberek mennyire nem néznek szét maguk körül). Úgy vettem észre, hogy ha nyitott szemmel járok, szinte minden háztömbben találok valamit. Gerjeszti magát a folyamat, és rendre több célpont van a listán, mint amit meg tudok látogatni. A fő szempont nálam a magasság, a mélység, vagy a design. Főleg Budapesten mászol. A vidéki helyszínek nem vonzanak?Dehogynem, nincs ilyen megkülönböztetés. Inkább azért több a Budapest, mert még nincs autóm. De életem első élményei vidékiek voltak, és ha arra járok, ott is nagyon szívesen urbexelek. Sőt, vidéken valahogy nagyobb a biztonságérzetem, bár ez nyilván csalóka.  Kerültél már problémás helyzetbe urbex közben? (kutya, biztonsági őrök, omlásveszélyes helyszín stb.)Szerintem ez mind megvolt. Volt, hogy bemásztunk egy telekre, jöttek a kutyák, és ki kellett menekülnünk. Volt hogy elkaptak a rendőrök, de mivel nem graffitizünk és normálisan viselkedünk, nem lett baj. Helyi erők, biztonsági őrök, alkalmazottak szintén kísértek már ki párszor. De valóban talán az omlás a legnagyobb félelem, mert az a többivel ellentétben halálos veszély. Budapesti háztetőkön már többször indult meg alattam a tégla. Ezek már rég nincsenek odakötve, hanem csak állnak egymáson mint egy óriási Jenga játék... A fényképezőgépen kívül milyen felszerelésre van szükség az urbexhez?Kesztyű nélkül sehova! Fontos hogy a ruhánkat, cipőnket se sajnáljuk. No meg ne legyen vietnami papucs, mert ha átdöfi egy rozsdás vasdarab, az kellemetlen. És persze legyen nálunk valamilyen lámpa is (mobilos zseblámpa is jó). Helyszín- és időjárás-függően jól jöhet GPS, távcső, szúnyogriasztó, naptej, gázspray, láncfűrész, vagy vállról indítható rakéta.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"175751","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"147"}}]]Mit tanácsolnál azoknak, akik csak most akarják elkezdeni az urbexet?A kulcsszó a végtelen alázat! Ez nem a menőzésről szól, hanem egyfajta műélvezet. Aki nagypofájú, az pofára is fog esni. Szóval óvatosan, átgondoltan, ésszel kell csinálni. Persze én is szeretek kisétálni a peremekre, szegélyekre, felmászni mindenre amire tudok, de mindig megfontoltan döntöm el előtte, hogy a terep és én alkalmasak vagyunk-e az együttműködésre. Mit gondolsz, Magyarországon az urbex miért nem tudott annyira elterjedni, mint nyugatabbra, miért nincsen közösségi önszerveződés ezen a területen?Én sohasem unatkoztam:) Mindig megtaláltuk egymást az urbex érdeklődésű emberekkel. A Facebook csoportok is eléggé élnek, és egy-két esetben már a hivatalos turisztika is felfedezi magának a témát. Szerintem szép lassan érik a közösség minden szempontból, persze itt még nincs nagy múltja, így még lehet hová fejlődni. A közelmúltban elvégeztél egy ipari alpinista tanfolyamot. Ez azt is jelenti, hogy hivatásszerűen is szeretnél a hobbiddal foglalkozni?Hát igen, ez egy nagy álom volt - pénzt kapni azért, hogy épületekre másszak ki. Mellékállásban mindenképp szeretném kipróbálni. Főállás csak azért nem lesz belőle, mert az értelmiségi melóm jobban fizet. Most éppen Amerikában vagy. Megmásztál már ott valamit? Valóban, két hete érkeztem a Rozsdaövbe (Detroit, Cleveland, Buffalo...). Már felvettem a kapcsolatot a helyi erőkkel, és remélhetőleg hamarosan akcióba lendülünk.  Mi lesz a következő célpontod?Bár ezt általában nem szoktam nyilvánosságra hozni, de most megtehetem. Állítólag van itt egy Silo City néven futó terület. A név elárulja, hogy mire lehet számítani!