Álomból ébresztve

Tekintélyt parancsoló, szürke brezolitos épület. Az egyetem. Falai között eszmék, nézetek cserélnek gazdát. Egyik sarokban csalódott, panaszos tekintetű fiatalok csoportja, kisírt szemekkel. A másik sarokban kipirult arcúak, a vizsgát vitatják. Kreolbőrű, copfos diáklány a szóvivő:

– Képzeljétek, a hármas kérdést tudtam a legjobbam. És mit húztam? A hármast... – feszültséget oldó sikoly.

Az aula hirdetőtábláin az intézmény élete, nyitott könyv. Felvételizők az elért pontszámokkal. Konzultációs időpontok. Beosztás az államvizsgára. A javítóvizsga terminusai. Tanulmányi eredmények.

Az egyessel jelzett sorszám: Jóska. Szociális segélyben részesülő diákok névsora, az élen: Jóska. Téli, nyári szemeszter eredménye összegezve. Az év legjobb hallgatója: Jóska. Közlemény, és pont.

Méhkaptár, tolongás egymás dacára dolgozók és herék. Elsők és utolsók. Mindenki teszi dolgát. A járást forgó üvegajtó könnyíti.

Szervezetet koptató, egészséget tépázó múló évtizedek. Egyensúlyozva lépkedni az érvényesülés pengevékony ösvényén. Kérdőjelekre bontott jelen, reményre épült jövő. Feledni nem szabad!

Kerek évforduló ezüst színben csillogó halántékkal.

Svédasztalos, gyertya fénye mellett rendezett emlékvacsora. Maga a rektor gratulál a legjobbaknak. A gyűrt arcok barázdáiban kövér könnycseppek. Hófehér köpenyes professzorok: – Az emberiség életének jobbításáért cselekedtél?! – És felelet, és improvizált válasz.

Felesége költögeti álmából: – Halkabban, Jóska. A szomszéd már megint átkopogott!

A mézédes mámor csak egy pillanatig tartott. Elvitte az ébredés. A jók között a legjobb örülhet, ha nyugdíjalapjához sorolják az egyetemi években, kitűnő átlagért kifizetett pénzecskét. Közös nevező. Az elvégzett munka más kategóriába tartozik.