Alacsonyabb életszínvonal, jó kilátásokkal

Csehszlovákia kettéválásának 10. évfordulóján sok mérlegelő cikk jelent meg. Gazdasági értelemben általában a negatívumok vannak reflektorfényben. Gyakran hallani a két bérszínvonal közötti összehasonlításokról, sokan a két pénznem közötti árfolyamot figyelik, és hajlamosak az árfolyam abszolút értéke alapján megállapítani a gazdaság erejét, ami nem biztos, hogy helyénvaló. De népesebb lett a különválást utólag helyeslő emberek tábora is. Hogy milyen pozitívumokat és negatívumokat hozott a különválás a gazdaság terén, ezt nehéz egyszerűen kifejezni. Senki sem tudja, mi lett volna ha... ĺgy boszorkányság lenne még utólag is gazdasági mérleget készíteni a szétválásról. Felelős közgazdász a tényekhez ragaszkodik.

Szlovákia gazdasági fejlődése az elmúlt tíz évben eltért a cseh gazdaság által bejárt útvonaltól. Azonban elhamarkodott lenne azt állítani, hogy ez a Csehországtól való különválás miatt volt így. Leszámítva a vámunió létrejöttét csak papíron, ami lassította a két gazdaság közötti intenzívebb kereskedelmi kapcsolatokat, és az önállósodással összefüggő egyszeri kiadásokat – amelyek felesleges terhet jelentettek a közpénzekre – a gazdasági fejlődésben tapasztalt különbségek döntő mértékben nem kimondottan az önállósulás, hanem elsősorban a különválás utáni mečiari kormányzás felelőtlen gazdaságpolitikájának a következményei.

A HZDS, amelyet 1992-ben legitim módon, szabad választásokkal juttattak hatalomra, eltérő világnézetet képviselt a Csehországban győztes, Václav Klaus vezette ODS ideológiai vonalától. Egyrészt ennek következménye volt a szétválás, de éppen ezért szinte lehetetlen elképzelni, hogyan alakult volna a közös ország sorsa, ha... Ugyanúgy értelmetlen azon elmélkedni, mi lett volna, ha a különválás után megfontoltan kormányozzák Szlovákiát. Tehát nem maga a különválás, hanem a Kozlík-féle rövidlátó gazdaságpolitika a felelős azért, hogy az 1995-ös enyhe költségvetési többletből 1997-re többmilliárdos deficit lett, hogy a kiegyensúlyozott külkereskedelmi mérlegből az 1998-as hazai össztermék 11 százalékára nőtt a hiány. Az ezekben az években folytatott felelőtlen politika okolható azzal, hogy míg a környező országokba dollármilliárdok özönlöttek a külföldi befektetésekből, és ezáltal később beindult a gazdasági növekedéssel egybekötött bér- és életszínvonal-növekedés, addig a szlovák gazdaságba beáramló külföldi tőke sohasem haladta meg a néhányszáz millió dollárt. Szlovákia más privatizációs folyamatot választott, és noha időközben a hazai kiválasztottaknak odaadott vállalatok jó része már külföldi kézben van, a külföldi tőke magánzsebbe vándorolt, és az államkasszát jobb esetben csak a magánszemélyekre vagy vállalatokra kiszabott adó gazdagította, eltérve a környező országokban történtektől. Szlovákia lemaradt a zöldmezős befektetések területen is, de ez a hátrány még behozható. A NATO-tagsággal egybekötött biztonságérzet, az állam által vállalt politikai kötelezettségek miatt és természetesen a hazai munkaerő regionális összehasonlításban kimutatott olcsóságának és magas termelékenységének köszönhetően az ország még mindig vonzó lehet a külföldi befektetők számára.

Szlovákiában késett a közszféra reformja is, de ezekhez a területekhez a környező országok kormányai is csak félve nyúltak hozzá. Fontos megemlíteni a pénzügyi szektor konszolidációjában tapasztalt lemaradást. Még Vladimír Meččar távozása után évekkel is érzékelhető volt a pénzügyi rendszer bénultsága, ám az elmaradhatatlan „rendbetétel” után már Szlovákiában is beindulhatott a gazdaság vérkeringését jelentő gépezet. A magánszemélyeknek nyújtott kölcsönök és a magánszemélyek befektetése területén (befektetési alapok stb.) Szlovákia ugyancsak elmarad Csehországtól. A jelenlegi állapot durván a Csehországban két éve tapasztalt szinten van. Ezeken a területeken nagyon kiélezett verseny várható, sőt már jelenleg is folyik.

Tény, hogy a nemzetközi szervezetek adatai alapján is a szlovákiai átlagos életszínvonal elmarad a Csehországban érzékelhető életszínvonaltól. Különbség mindig letézett, csak éppen a 90-es évek végen nagyobb lett. Az aktuális folyamatok azonban bizakodásra adnak okot. Úgy tűnik, Szlovákiában is már végre meghonosult a demokratikus kormányzás hagyománya, és nem másodrendű az sem, hogy az aktuális kormány döntően jobboldali eszméket képvisel. Ellentétben a környező országokat (beleértve Csehországot) kormányzó balközép kormányoktól, Szlovákia esetében most tényleg létezik remény arra, hogy a kormányzó erők felteszik a pontot az i-re és a gazdasági transzformációs folyamatot befejezik, vagy legalábbis döntő előrelépés születik. Ellentétben azzal, amit már olyan sokszor tapasztaltunk, nemcsak szóban deklaráljak, hanem az érdekcsoportok ellenkezése ellenére végre is hajtják az egészséges gazdasági fej-lődéshez nélkülözhetetlen reformokat. Ha a kormány tényleg rászánja magát és fel tud sorakoztatni szükséges szakértelemmel rendelkező csapatot, az idei év lesz az utolsó „érvágásos” időszak Szlovákia polgárai számára. Vissza nem térő esély van arra, hogy egy tisztességesebb nyugdíjakat és hatékonyabb szociális ellátást garantáló, nívósabb betegellátást, versenyképesebb oktatást és egészséges gazdasági környezetet biztosító rendszerben éljünk. A lehetőség a jólétre tehát remélhetőleg meglesz, a többi azonban már rajtunk, egyéneken is múlik.