Aki fogoly lett, ösztönei, szenvedélye vagy épp saját háza foglya

A férfi észrevétlenül követte az előtte haladó nőt. Ez a test öntudatlan ezer kötelékkel fonta maga köré minden érzékét. A legapróbb mozdulata is egy gésa lenge tánca, mely millió gyémántként csiszolt koreográfiai részből ott a szeme előtt kristályosodott ki. Mélyen bent jártak a park sűrűsödő bokrai között, és a varázslat csak fokozódott. Fájt a vágy, ahogy kívánta az ismeretlen nő érintését. Már épp felfedni készült jelenlétét, mikor az egyik fa védettségéből előlépett egy férfitárs. Öltözéke mindössze egy zsebekből összetákolt nadrág. Testalkata, mint egy nyurga kamaszé, aránytalanul hosszú karok, a lábszáron óriásnak tűnő lábfej. Arcának redőzése az idő előtti vénülést meséli, zilált haját időnként ideges mozdulattal oldalra veti. Már hallani is vélte a nő rémült sikolyát, de a legnagyobb megrökönyödésére, az megnyújtott léptekkel sietett hozzá. A férfi groteszk mosollyal nyugtázta türelmetlenségét, és ráérősen keresgélni kezdett zsebeiben. Úgy tett, mintha nem emlékezne a helyre, ahová a számukra kincset érő anyagot rejtette. „Anyagot”, csak így mondták egymás közt a gyilkos port, mely csalóka illúziók megszépített birodalmába repítette őket. A férfi bezárt öklét nyújtotta, mire a nő hisztérikus nevetéssel, mint a hiúz, lecsapott. S a felszabadult ujjongás, hogy a birtokába került, már az övé, nem veheti el senki. Drámai feszültsége volt ennek a játéknak. A férfi magához húzta a nőt, karjai indaként fonódtak a szép mívű testre. A titokleső émelygést érzett a gyomra táján. Elfordult, nem akarta látni, amint a szőrös emberevő lián ezt a nőt egészen bekebelezi.

Mozzanat

Az ablakon meglebben a függöny, de lehet ez csak a mögötte álló asszony könnyfátyolos szemeinek illuzionista játéka. Nem érzi magát biztonságban, az utcát kémleli – tele van félelemmel, pedig az utcaajtót kettőre bezárta. Legszívesebben teli tüdőből ordítana, itt vagyok s feloldódna benne a nehéz zavar, de nem teheti. A bűnös rab beletörődésével visszahúzódik a szoba szegletébe. Belement, belement abba az átkozott kölcsönbe! A kevéske kereset, a hol fizetnek, hol meg nem, sokszor a rezsire sem futotta. Ehhez mindig hozzájött valami, hol egy szolgáltatási elszámolás, hol egy betegség. Megrémült a sok ajánlott levéltől, és akkor felkínálták a kölcsönt. Készpénzt, azonnal! Csak alá kellett írnia. De most, most vissza kellene fizetni. Méghozzá egyharmaddal többet. Közben a keresete is elapadt.

Itt áll az autó a ház előtt, benne a pénzbehajtó, nagyon kitartó. Van nap, mikor háromszor is beparkol a ház elé. Az asszony fogoly lett, saját háza foglya. Saját háza?! Uram ne hagyj el, hiszen ez a ház a kezesség. Már nem bánja, nem érdekli, ha zokogását odakint is meghallják.