Akár családi sport is lehet

Az első alkalommal, amikor elvittem őt, jómagam a tornaterem ajtajából néztem másfél órán keresztül, hogyan gyakorolnak. A vagy harminc gyerek között négy-öt felnőtt is tornázott – mint később kiderült, ők is olyan apukák, akik a gyerekükkel járnak edzésre –, hát azt gondoltam, nem fogok én másfél órát az ajtóban ácsorogni, nekem sem árt meg egy kis mozgás, és a következő alkalommal magam is beiratkoztam. Négy hónapja hetente kétszer járok kareteedzésre, hát van alkalmam figyelemmel kísérni, hogyan viselkednek a gyerekek.

Fegyelemre nevel

A feleségem főleg azért is engedett lányom kérésének, mert arra számított, hogy ott legalább fegyelmet tanul. És ez így is van. Hisz amellett, hogy jó testedzés, a karate fegyelemre, főleg önfegyelemre nevel. Mint általában a keleti küzdősportok, lelket is edző filozófia. Pláne, ha az edző ért a gyerekek nyelvén. A mi edzőnk, Alexander Magyar pedig ért a nyelvükön, mert úgy tart fegyelmet, hogy közben tud játékosan, viccelődve szigorú lenni. És az ütések, rúgások, védelmi fogások gyakorlása közben néha a filozófiájából is ad ízelítőt az edző, persze, a hét-nyolc éves gyerekek számára is felfogható bölcsességeket. Azt mindenképpen megtanulják, hogy a küzdősport nem arra való, hogy az ember verekedjen, netán kezdegessen, de ha bántani akarják, hát tudja magát megvédeni. Azt is megtanulhatják, hogy nem mindig a kisebb a gyengébb, így a gyerek önbizalmát is növeli ez a sport, aminek az életben talán nagyobb hasznát veszi, mint annak, hogy hová kell ütni, ha már mindenképpen ütni muszáj.

Érdemes komolyan venni

Dicsőséget is szerezhet magának, aki komolyan veszi a sportot, és erre a legjobb példa éppen az edző, aki nem akármilyen eredményeket mondhat magáénak. Nemrég egy jókora, porcelánból készült, glóbuszt ábrázoló aranyozott szobrocskát hozott magával az edzésre, egy fődíjat, amit a néhány nappal azelőtt Olaszországban zajlott világbajnokságon szerzett. Meg két arany- és egy ezüstérmet. Ekkor tudtuk meg, hogy az edzőnket két karate-világszövetségben is, a WKC (World Karate Confederation) és a WTKA (World Traditional Karate Association) szervezetekben világbajnokként jegyzik. Mindezt azért mondta el, hogy megmutassa a gyerekeknek, érdemes komolyan venni a sportot, kitartással sokat lehet elérni. Szerinte a karateedzést már két-három éves korban el lehet kezdeni. Erre legjobb példa az ő kisfia, Matúš, aki az édesanyjával együtt gyakran bejön a tornaterembe, hogy ott várják meg, amíg apuka végez. És ilyenkor a fiúcska nem ül ám csöndben a kispadon, mint az édesanyja, hanem odafut az apjához, és igyekszik utánozni a mozgását. Kiderült, hogy otthon is szoktak együtt edzeni: „Persze, nem komoly gyakorlatokat, hanem kis guggolásokat, bukfenceket, lépéseket, de súlyzóként is jól szolgál a saját edzésemhez, amikor rám akaszkodik, miközben a guggolóállásokat meg a fekvőtámaszokat csinálom” – árulja el a világbajnok. Gyerekek edzését általában hétéves kortól vállalja, mert azt tartja, hogy habár hatévesekkel is lehetne már komolyan foglalkozni, nekik túl nagy megterhelést jelentene, hogy egyszerre szokjanak bele az iskolai kötelességekbe, és amellett komolyan vegyék a karatét. Mert a karete megköveteli a fegyelmet, és éppen ez okoz gondot a kisebb gyerekeknek.

Következik a bizonyítás

Hogy mennyire veszik komolyan az edzést a vágsellyei gyerekek, azt egy hét múlva, március 4-én, a vágvecsei Ján Hollý Alapiskola tornatermében sorra kerülő versenyen bizonyíthatják. Gyermek és ifi karatésok válogató versenye lesz ez, ahonnan a tizenkét év felettiek akár Európa- vagy világversenyekre is továbbjuthatnak. Újdonsága lesz, hogy a kumite-diszciplinában most először versenyezhetnek a kisebb, nyolc-kilenc éves gyerekek is. „Egy tiszteletreméltó edzőmmel, Ladislav Klementis úrral megpróbáltuk úgy átdolgozni a versenyszabályokat, hogy azok ilyen kisgyerekeknek is megfeleljenek. Egyrészt úgy, hogy a versenyzőknek ne legyen költséges, ne kelljen védőket használniuk, ugyanakkor úgy nézzen ki az egész, mint a valódi küzdelem, de mégis biztonságos legyen” – árulta el Alexander Magyar. És hogy valóban bárki belekóstolhat ebbe a küzdősportba, arra az ő egyik tanítójának mondásával biztat: „Japán mesterem, sensei Ogawa Takeji mondta: »Nem mindenkinek van szerencséje világbajnokká válni, de mindekinek joga van gyakorolni.«”