Aggasztó kilátások – képek a Föld növény- és állatvilágának nem túl derűs jövőjéről

A kutatók négy regionális jelentést tettek közzé az amerikai kontinens, Európa és Közép-Ázsia, Afrika, valamint az ázsiai-csendes-óceáni régió növény- és állatvilágának állapotáról.

A világ 129 országának kormányai által jóváhagyott jelentések szerint a környezetszennyezés, a klímaváltozás és a mezőgazdasági termelést szolgáló erdőirtás is egyre súlyosbodó fenyegetést jelent a természetre.

„A biológiai sokféleség a világ minden táján hanyatlik. Ez az aggasztó tendencia pedig mindenhol veszélyt jelent az emberek életminőségére” – húzták alá a kutatók az elmúlt három év vizsgálatait összegezve.

Európában ezt az aggasztó tendenciát hivatott megállítani egyebek mellett az Európai Bíróság e heti ítélete is, amely szerint Lengyelország a bialowiezai ősrengetegben tavaly májusban kezdődött intenzív fakivágással megsértette az uniós élőhely- és madárvédelmi irányelvekből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy a hatóságok nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot a ritkítás kiterjesztésének engedélyezését megelőzően. A bírói testület megállapította, hogy a szóban forgó „aktív erdőgazdálkodási műveletek” folytatása a számos ritka állatfajnak is otthont adó terület egy részének eltűnéséhez vezetne, és ezek nem igazolhatóak azzal, hogy a lucfenyők kérgét élősködők támadták meg.

Marek Safjan bíró hangsúlyozta: a nagyszabású erdőirtás számos védett madár- és rovarfaj élő- és szaporodóhelyét veszélyeztetné. Varsó azt állította, hogy az ősrengeteg pusztulásának megállítását célozza az intézkedés, amelynek keretében 180 ezer köbméter fát vágtak volna ki, ugyanis a lucfenyők kérgét betűzőszú támadta meg. 

2017-ben hivatalosan 150 ezer fát vágtak ki a Lengyelország és Fehéroroszország területén elterülő erdőségben, melynek bizonyos részei szigorú védelem alatt állnak. A számos ritka állatfajnak, köztük 800 európai bölénynek és a kontinens legmagasabb fáinak otthont adó terület felkerült az UNESCO világörökségi listájára is.

Robert Watson, az ENSZ-tanulmányok egyik szerzője szerint az egyre gyarapodó emberiségnek több élelmiszerre, ivóvízre, energiára és földterületre van szüksége, mindezt pedig a biológiai sokféleség rovására próbálják előteremteni maguknak a társadalmak.

A szakértő szerint kulcsfontosságú természetes élőhelyek darabolódnak fel, invazív fajok árasztanak el területeket, vegyszerek kínozzák a növényeket és az állatokat, eltűnnek a szennyező anyagokat „eltakarító” vizenyős területek és mangrove erdők, túlhalászattól szenvednek a világ természetes vizei.

Hozzátette azt is, hogy az ember okozta klímaváltozás súlyosbodik, és a globális felmelegedés hamarosan olyan pusztító hatással lesz a biológiai sokféleségre, mint az eddig felsorolt tényezők együttvéve.

A jelentések legfőbb megállapításai közé tartozik, hogy amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, úgy 2050-re az amerikai kontinens a jelenleginél 15 százalékkal kevesebb növénynek és állatnak fog otthont adni. A túlhalászat miatt a század közepére nem marad a kereskedelmi halászat kiszolgálására elegendő halállomány az ázsiai-csendes-óceáni régióban.

Európában és Közép-Ázsiában a vizenyős területek száma a felére csökkent 1970 óta. A térségben egy fő ökológiai lábnyoma 5,1 hektár, szemben a rendelkezésre álló 2,2 hektárral. (Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak mekkora mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.) A friss mutatók szerint továbbá a kizárólag Európában honos fajok immár több mint negyede fenyegetett.

A század végére Afrika elveszítheti néhány madár- és emlősfaj állományának a felét. Szerte a világon egyre több állat és növény válik fenyegetetté, az Afrikában élő elefántoktól kezdve a ritka európai mohafélékig.

Néhány fejlődő országnak új irányelvekre lesz szüksége a környezet megóvása és az olyan globális célkitűzések teljesítése érdekében, mint a szegénység és az éhezés felszámolása 2030-ig.

Az aggasztó adatok mellett a jelentések néhány sikertörténetről is beszámolnak. Az amerikai kontinensen és az ázsiai-csendes-óceáni régióban bővültek a parkok és egyéb védett területek. Az 1990 és 2015 közötti időszakban 22,9 százalékkal nőtt az erdővel borított területek aránya Kínában és Északkelet-Ázsia több másik országában is. 

Rekordszámban számláltak meg kínai gazellát a Csinghaj-tó természetvédelmi övezetében, a veszélyeztetett faj populációja 2057-re nőtt – közölték kínai szakemberek. A populáció tavaszi felméréséből kiderült, hogy 47 újabb egyeddel szaporodott 13 élőhelyen. A múlt év augusztusában végzett nyári megfigyeléskor 2010 egyedet számoltak össze. A faj eredetileg Kína északi és nyugati részén élt, ma már azonban csak a Csinghaj-tó környékén található. A helyi kormányzatnak konzultálnia kell a vadvédelmi hatóságokkal, mielőtt bármilyen mezőgazdasági, erdészeti, állattenyésztési vagy vízgazdálkodási programba kezdene.

A környezetvédelmi erőfeszítéseknek hála pedig egyebek között az ibériai hiúz, a szibériai tigris és az amuri leopárdok populációi is megmenekültek a kihalástól. (MTI)