Adventi kalendárium: Mennyből az angyal, pad alatt az Antal csizmát varr

Lehettem úgy hat- vagy hétéves kislány, amikor Iluska nénikém először utazhatott át Magyarországról, hívólevélre meglátogatni a húgát, az én keresztanyukámat, Juliska nénit. Édesanyám halála után Juliska néni nevelt engem. Három nappal karácsony előtt érkezett, és azonnal nekiláttak szaloncukrot főzni. Karácsony este fenyőfát díszítettünk, és én közben már el is bóbiskoltam a várakozás izgalmával és kimerültségével. Éjféli szentmisére nem mentünk, mert nagy hideg volt, és mi mintegy egyórányi gyaloglásra laktunk a templomtól. Nem volt téli ünneplő cipőm sem, csak bakancsom, az is iszonyúan el volt ázva és megtépázva, de hát szegények voltunk.

Éjfélkor azonban Ilus néni felébresztett, hogy énekeljük el együtt a Mennyből az angyalt. Úgy is lett. Én már láttam a karácsonyfa alatt egy dobozt, de Iluska néni nagyon tréfás kedvében volt, és rázendített: Mennyből az angyal, pad alatt az Antal csizmát varr. Hatalmasat kacagtunk a keresztanyuval, és én végre kibonthattam a titokzatos csomagot. Hát ha nem is csizma, de egy pár nekem való hócipő volt benne! Az a fajta kétrészes hócipő, ami kívülről cipzáras gumicsizma, belül jó meleg papucs. Sosem felejtem el, milyen jó volt benne másnap reggel elmenni a nyolc órai nagymisére! Nem fázott többé a lábam!

Hadviga Julianna 

A szerző keramikus