A zöldcsütörtöktől az adótojásig

Rendkívül érdekes, összehasonlításra is alkalmat adó kiállítás nyílt Tőketerebesen XIX. századi és mai ikonfestők alkotásaibólTASR-felvételNagycsütörtökkel befejeződik a keresztény liturgiában előírt negyven napos böjt és a Leonardo da Vinci által remekműként megfestett Utolsó vacsora idején, az esti órákban elnémulnak – Rómába vándorolnak – a templomok harangjai. E nap népies zöldcsütörtök elnevezése Európa német nyelvterületén legnagyobb valószínűséggel a grün (magyarul: zöld) szóból ered, mivel a böjtölés okán azon a napon a hívők valami zöldséget – többnyire spenótot – ebédelnek. A nagypéntek német elnevezése, a Kargfreitag az ó-felnémet kara (jelentése: bánat, gyász) szóból ered és a római katolikus egyházban a hamvazó szerda mellett a másik legszigorúbb böjti nap, sőt, sok üzemben egy percre megáll a munka.

Nagyszombat a Krisztus feltámadására emlékező kereszténység legnagyobb ünnepe, amely csaknem napra egybeesik a zsidó pészahhal, az egyiptomi fogságból történt megszabadulásra való emlékezés ünnepével. Nagyszombaton késő este a keresztény templomok előtt a szabadban égő lángnál meggyújtják a húsvéti gyertyát, majd a hívek, kezükben égő gyertyával, körmenetben vonulnak végig a közeli utcákon, kifejezve ezzel, hogy – amint a keresztény vallás tanítja – Krisztus a világ világossága. Húsvétvasárnapnak eredetileg nem volt külön liturgiája, mivel a nagyszombat esti szertartások a reggeli órákig eltartottak. Ma már minden keresztény templomban istentiszteleteket tartanak ezen a napon.

A húsvét keresztény ünnepéhez évszázadok óta népszokások egész sora kapcsolódik, amelyek részben pogány eredetűek. A színes húsvéti tojások ajándékozásának szokása például állítólag egészen az ókori Kínába nyúlik vissza. A nyúl viszont az egyiptomi mitológiában tűnt fel először. A tojás ősidőktől fogva a termékenység jelképe, az élet és a létezés eredetét hivatott kifejezni. Ezen túlmenően pedig kezdetektől fogva a természetbeni adózás tárgya. Már 5000 évvel Krisztus előtt festett tojásokat ettek az emberek a tavasz ünnepén. A húsvéti tojás alatt egészen a XV. századig húsvétig megfizetendő adót értettek. A nagycsütörtökön vagy nagypénteken tojt tojásnak a néphit bajokat elhárító, áldást hozó hatást tulajdonított. 1615-ben történt először említés Európában húsvéti tojások elfogyasztásáról.

Egészen a VII. századig vezethető vissza az a szokás, hogy húsvétkor megáldják az ételeket. Elsőnek az itáliai Piacenzában jött szokásba Krisztus után 384-ben a húsvéti gyertya meggyújtása, ami a hit szerint egyszerre szolgált Isten dicsőségére és hozott áldást a hívekre.

A gyermekek kedvence a húsvéti nyuszi, amely szintén a termékenység jelképe. Németországban a XVII. században bukkant fel először bizonyíthatóan az elképzelés, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojást. A középkor idején a húsvéti nyúl Bizáncban állítólag magát Jézust jelképezte és azon az alapon, hogy a nyúl feltételezések szerint nyitott szemmel alszik, a feltámadt Krisztushoz hasonlították, aki nem hunyt el kereszthalála után.

Felmérések tanusítják, hogy a németek többsége még ma is fontosnak tartja a hagyományos húsvéti népszokásokat. A megkérdezett 20 és 49 év közötti németek több mint 60 százaléka szerint elengedhetetlen a húsvéti tojások keresése, 45 százalékuk számára a húsvéti ünnepekhez hozzátartozik az ünnepi étrend és egyharmaduk kötelezőnek tartja a templomlátogatást húsvétkor. A fiatalabb nemzedék egy részével azonban a sok édesség és a húsvéti tojások elfeledtették a húsvét ünnepének tulajdonképpeni jelentőségét. A 20 és 29 évesek 15 százaléka például úgy véli, hogy húsvétkor Jézus Krisztus születését ünnepli a kereszténység. Ennek a korcsoportnak három százaléka szerint húsvétkor Jézus házasságát ünneplik – derül ki a Lisa című német női magazin reprezentatív felméréséből. Az Emnid Intézet által készített felmérés tanúsága szerint a németek kilenc százaléka válaszolta azt, hogy fogalma sincs a húsvéti ünnepek vallási hátteréről.