A világ első agyprotézise

Kaliforniai kutatók a világ első agyprotézisének, egy mesterséges hippokampusznak, a tesztelését kezdték meg. A szilíciumcsipet először patkányok agyszövetében, majd élő patkányokban próbálják ki, végül majmokon, amelyeken emlékezet-teszteket is végeznek. A végső cél természetesen az, hogy olyan embereken próbáljanak segíteni ki, akiknek hippokampusza például agyvérzés, epilepszia vagy Alzheimer-kór miatt károsodott. Mint azt Theodore Berger, a Dél-Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) kutatócsoportjának vezetője elmondta, a hippokampusz az agy egyik leginkább tanulmányozott, legjobban szervezett és rendezett része, amelynek működését viszonylag könnyű ellenőrizni. Úgy tűnik ugyanis, hogy a hippokampusz fő feladata a tapasztalatok „kódolása”, amelyeket aztán az agy más részei hosszú távú emlékként őriznek. Ezért a hippokampusz komoly károsodása megakadályozza újabb tapasztalatok rögzítését: ha viszont a protézis ezt a lehetőséget ismét megnyitja, joggal feltételezhető, hogy megfelelően működik.

Egyelőre nem tudni pontosan, hogyan kódolja emlékké az információt a hippokampusz. Ezért a kutatók egyszerűen lemásolták a viselkedését: patkányok hippokampuszából vett metszeteket ingereltek sok milliószor elektromos jelekkel, s feltérképezték, milyen bemeneti jelnek milyen kimenő jel felel meg. Ennek alapján felállították a teljes hippokampusz átfogó matematikai modelljét, amelyet aztán egy csipbe programoztak be. A csipet egyelőre nem az agyba, hanem a koponyára helyeznék fel, s két elektródatömbbel csatlakoztatnák a sérült terület két széléhez: az egyik az agy többi részéből jövő jeleket fogná fel, míg a másik a megfelelő válaszjeleket küldené vissza. Ilyen protézis emberben való alkalmazása természetesen etikai kérdéseket is felvet. A majmokon végzett kísérletek ugyan valószínűleg adnak majd némi eligazítást a protézis hatékonyságáról, bizonyos kérdésekre azonban nem adhatnak választ. Az egyik legsúlyosabb dilemma ahhoz kapcsolódik, hogy nem tudni, tudjuk-e tudatosan befolyásolni az emlékezetünket. Ha igen, akkor kérdés, hogy ez az uralom érvényesül-e majd a protézis esetében, avagy az a (bizonyos esetekben jótékony) felejtés esélyétől foszja majd meg a rászoruló embereket? (Élet és Tudomány)