A Vezúv ősrégi áldozatai

A hegyoldalban működő obszervatórium kutatója szerint a régóta békésen füstölgő tűzhányó egy esetleges újabb kitörése akár a Nápolyi-öböl településeit is veszélyeztetné.

A világ egyik leglátogatottabb szabadtéri múzeuma a Nápolyi-öbölben, a Vezúv közelében kiásott, kővé dermedt Pompeji romváros. A Nápoly szimbólumává is lett vulkán, a Vezúv csaknem két évezreddel ezelőtt, 63-ban már erős földrengéssel riasztotta meg a környéket, tizenhat évvel később, 79 augusztusában azonban ki is tört, pusztító lávával, hamuesővel árasztva el az akkor 40 ezer lakosú, virágzó Pompejit és a közeli Herculaneumot is. A hamu és a megszilárdult láva 1869-ig takarta a romokat, ám akkor G. Fiorelli vezetésével megkezdődött a halott városok feltárása, helyreállítása. A freskókat felújították, s a lakosok lávában megsemmisült teste által kialakított üregeket kiöntve, megalkották az áldozatok szobrait is.

Nem ez volt az első eset

Nem ez volt ám a Vezúv első ismert kitörése, mert a tűzhányó mintegy 1850 évvel korábban, i. e. 1774-ben is kitört, és a római korinál jóval nagyobb területet árasztott el 800 fokos lávafolyamával és szétszóródó hamujával. A területen akkor az írást még nem ismerő, földművelő nola népcsoport lakott, apró településeken.

A Vezúvtól 25 kilométerre lévő, egyik ilyen települést az elmúlt években (a tűzhányó oldalán, 608 méter magasban működő Vezúv-obszervatóriumban kutató) Giuseppe Mastrolorenzo professzor vezetésével feltárták, és arról most a múzeum online értesítőjében részletesen beszámoltak. Ha nem is olyan csodálatos leleteket találtak, amilyenek a pompejiek, jónéhány menekülő nola lakos lábnyomát őrizte meg a horzsakővé dermedt láva; egy emberpárnak fellelték a csontvázát is, amelyen látszik, hogy a záporozó tüzes kődarabok sújtották őket halálra. Találtak háziállat maradványokat, összeomlott kunyhófalakat és a hőségnek ellenálló edénydarabokat is. A pusztítást követő negyed évezredben e tájon nem folyt emberi tevékenység.

A Vezúvot nem tartják közvetlenül kitörésveszélyes tűzhányónak, mert kürtője rendszeresen füstöl, azaz kiengedi a mélyben feszülő erők jórészét. Ennek ellenére 1914-ben egy jelentős kitöréssel rémisztette meg a környék lakóit, és két-három évente a füst mellett némi lávát, tüzes törmeléket is kibocsát.

Mastrolorenzo professzor most felhívta a figyelmet arra is, hogy feltárásaik bizonyítéka szerint egy erős kitörés hamuja, lávája, kő- és parázszápora keleties szél esetén elérné a csodálatos öbölben kifejlődött Nápolyt, és a part menti szigetek híres üdülőhelyeit sem kímélné meg a pusztítástól. Emiatt fontosnak tartja, hogy a hatóságok készítsenek egy vészhelyzeti kimenekítési tervet, hogy a csillagvizsgálók által feltehetően egy-két órával előbb jelzett nagy kitörés esetén a lakosságot és az ott mindig nagyszámú turistát, a szél irányát is figyelembe véve, minél távolabbra menekíthessék.