A vetésváltás pontos betartásával

A napraforgó szár- és tányérbetegségei elleni védelemben alapvetően a gombaölő szeres kezelés során kijuttatott fungicidek széles hatásspektruma teszi lehetővé a sikeres védekezést.

Megtörténik azonban, hogy az egyik esztendőben elvégzett sikeres védekezés a következő évben ugyanúgy megismételve már nem olyan hatásos. Ennek okait több szempontból is megvizsgálták a szakemberek, összefoglalónkban a szaksajtóban megfogalmazott észrevételeket adjuk közre.

A napraforgónak jóval több a potenciális betegsége, mint amelyek ellen növényvédő szeres technológiával védekezni lehet. Ezért célszerű, ha többfajta védekezési módot, lehetőséget (pl. növénynemesítés, agrotechnikai stb.) ismerünk. Gyakorlati tapasztalatok alapján az agrotechnikai védekezési mód – az elővetemény és a napraforgó közötti kapcsolat betartása – részben feledésbe merült, vagy más okból nem veszik figyelembe. Általában három-négy éven elteltével termesztenek újra napraforgót ugyanazon a táblán, sőt a vetésváltás idején belül általában egyszer még repcét is termesztenek. ĺgy a betegségek szempontjából a tényleges vetésváltás intervalluma igencsak leszűkült.

Ugyancsak káros az utóbbi években költségcsökkentő eljárásként ajánlott szántás nélküli talajművelés, amely feleslegesen egyre jobban tért hódít ezen a területen is. Emiatt sok fertőző anyag áttelel. Fokozódik a talajból és a talajfelszínről történő fertőzés veszélye. A betegségek fertőzési forrásait illetve az ellenük való védekezési technológiák tekintve a következő ajánlásokkal találkozhatunk:

Vetőmagcsávázás

A talajból történő fertőzések és a kaszattal terjedő betegségek ellen a vetőmagcsávázás nyújt védelmet. A napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii), az Alternaria spp., Fusarium ssp., Macrophomina spp. stb. mind-mind meghatározó tényezők. A fertőzöttség akkor alakul ki, ha egy időben jelen van a fogékony gazdanövény, a fertőző ágens és a fertőzés bekövetkezését elősegítő időjárási tényező. A forgalomba kerülő napraforgó-vetőmag csávázott. A termelő – a csávázott vetőmag felhasználásán túlmenően – a rezisztens hibrid (hibridek) termesztésbe vonásával, a javasolt vetésváltási időszakok betartásával (figyelembe véve a az egyes betegségek vonatkozásában a gazdanövénykört is) csökkentheti a talajból történő fertőzések kockázatát.

Állománypermetezés

Az állománypermetezéssel a napraforgó szár- és tányérbetegségei ellen védekezünk. Itt el kell dönteni, hogy hány permetezést tervezzünk, (egyet, vagy kettőt), mikor permetezzünk (amikor már jól látszanak (egyértelműek) a fertőzések tünetei, vagy amikor a kórokozó előrejelzése szerint várható a fertőzés kialakulása). Az is fontos szempont, hogy a tábla növényállományába taposási kár nélkül még mikor tud bemenni a permetezőgép.

A fertőzést okozó betegségek többnyire a napraforgó nedvdús szövetei irányába (bélszövetben is) terjednek, a szöveteket enzimjeik segítségével maradandóan károsítják, a roncsolt szövetek miatt a víz és a tápanyagszállítás akadozik, a növény egyéb funkcionális tevékenysége károsodik, végül elpusztul. A növény belsejébe bejutott kórokozót permetezéssel már nem tudjuk elpusztítani (utolérni). Ha felszívódó tulajdonságú hatóanyaggal védekeztünk, és a kórokozót sikerülne is legyőzni, akkor is ott marad a már károsodott napraforgószövet, azt permetezéssel nem tudjuk regenerálni.

A betegségek ellen a napraforgó levéllemezén gombaölő szerekkel (fungicidekkel) védekezhetünk eredményesen. A spórákat, szaporító képleteket a szél szállítja véletlenszerűen a levelekhez. Kicsíráznak, kialakul a gazda–parazita kapcsolat, a kórokozó a levélerek mentén bejut a szövetekbe. Ott a permetezés általi védekezéssel már elérhetetlen. A betegségeket több kórokozó is okozhatja, ezek viszont nem egységesen azonos időszakban sporulálnak, fertőznek. Itt kell keresni az egyes évek védekezéseinek eredményességét, vagy eredménytelenségét. Ha a fungicidet sikerül megelőzésként a levél felületére kijuttatunk és azt követően sporulált a kórokozó, akkor az adott évben az ellene való védekezés sikeres. Ha a gombaölő szert akkor juttattuk ki, amikor a kórokozó már jól látható tüneteket mutatott (pl. szárfoltosság, tányérrothadás stb.), akkor többnyire eredménytelen lesz a védekezés, a kórfolyamat nem áll le.

Megtörténhet, hogy a különböző betegségek fertőzési gyakoriságának viszonylag magas a százaléka, de mivel a fertőzöttség mértéke alacsony marad, ezért a terméshozam nem károsodott jelentősen. A betegség gazdasági kárt nem okozott. A védekezések végrehajtásához való eszközeink bővültek. Ma már sikeresen alkalmazzák (egyre többen) az önjáró permetezőgépeket (hidas traktorokat). Ezekkel a gépekkel a napraforgó virágzásakor (virágzást követő időszakokban is) lehet permetezni. A fungicidek biológiai hatékonysága ezáltal javul, a kijuttatott permetlé mennyiségi növekedése miatt! Az ugyanis már számos vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a peszticidek hatékonyságát a permetlé hektáronkénti mennyisége igencsak befolyásolja! Ebből a szempontból a légi védekezéseknél kijuttatott 60–80 liter víz/ha-tól mindenképpen jobb a hidas traktor által kijutatott 300–500 liter víz/ha mennyiség. A megnövelt permetlémennyiség miatt a levelek permetléborítottsága fokozódik, az egyes levélemeletek kezelése a penetráció (felülről lefelé haladva) ugyancsak bővül. Mindez fokozza a fungicidek biológiai hatékonyságát.

Az utóbbi időszakban a napraforgó növényvédelmi technológiájában jelentős javulást hozott a kijuttatás technikai bővülése (pl. a hidas traktor), és a rezisztens hibridek körének szélesedése. Továbbra is fontos marad viszont, hogy a termelők betartsák az agronómiailag elvárható vetési sorrendet (vetésváltást). E nélkül ugyanis a biztonságos napraforgó-termesztés nehezen valósítható meg. (agnp)