A véres XX. század brit háborús áldozataira emlékeztek

A Remembrance Sunday, vagyis az emlékezés vasárnapja a több mint kilenc évtizedre visszanyúló hagyomány alapján mindig az I. világháború harci cselekményeit lezáró tűzszünet évfordulójához, november 11-éhez legközelebbi vasárnapon esedékes.

Az 1919 óta évente megrendezett központi emlékünnepség helyszíne ezúttal is a háborús halottak tiszteletére emelt, London kormányzati negyedének közepén álló emlékmű, a Cenotaph volt.

A parlament híres toronyórája, a Big Ben 11 órát jelző harangjátéka után a felsorakozott tömeg kétperces néma főhajtással tisztelgett a halottak emléke előtt. 

A kétperces csend kezdetét és végét a brit hadsereg egy első világháborús ágyújának lövései jelezték.

Ezután helyezte el koszorúját a 89 esztendős II. Erzsébet királynő, aki a brit fegyveres erők összes fegyvernemének főparancsnoki tisztségét is betölti. Koszorúzott az uralkodó férje, a 94 éves Fülöp edinburghi herceg is, aki a királyi haditengerészet tengernagyi rangját viseli, és a II. világháborúban aktív haditengerészeti szolgálatot teljesített.

Jelen volt és koszorúzott Vilmos Sándor holland király is, akit a brit uralkodó személyesen hívott meg, Hollandia felszabadulásának idei 70. évfordulója alkalmából.

Az idei londoni megemlékezés több szempontból is különleges jelentőséggel bírt. Az idén volt az II. világháború befejeződésének 70., valamint az I. világháború egyik legvéresebb hadműveletének, a törökországi Gallipolinál végrehajtott szövetséges partraszállásnak a századik évfordulója.

A vasárnapi londoni rendezvényen így annak az ausztrál és új-zélandi hadtestnek (ANZAC) az elesett katonáiról is megemlékeztek, amely 1915. április 25-én szállt partra Gallipolinál. A partraszálló 200 ezres szövetséges sereg derékhadát az ANZAC-csapatok alkották.

A megemlékező ceremónia után a brit fegyveres erők több mint tízezer veteránja tartott felvonulást a Whitehallon, a londoni kormányzati negyed központjában, valamennyien stilizált pipaccsal az öltözetükön.

A pipacs a fő jelképe Nagy-Britanniában a háborús halottak emléke előtti tisztelgésnek, egy kanadai frontorvos, John McCrae rendkívül népszerűvé vált, 1915-ben írt verse nyomán, amely arról szólt, hogy a háború szántotta flamand mezőkön mindig a pipacs virágzik ki először az elesett katonák sírjain.

A novemberi megemlékezések előtti napokban Nagy-Britanniában szinte mindenki feltűzi ruhájára e pipacsot, amelyet veteránok árulnak az utcán. A kis papírvirágokat tetszőleges összegért lehet megvenni; a bevételek a veteránokat segítő jótékonysági szervezetekhez kerülnek.

A tavalyi megemlékezésen, amelynek elsődleges aktualitása az I. világháború kitörésének századik évfordulója volt, a Towert, a világhírű, hatalmas londoni erődöt körülölelő várárkot 888 246, kerámiából készült pipaccsal borították be, pontosan annyival, ahány brit és gyarmati katona az I. világháborúban életét vesztette.