A tölgyfa lombjai között ágacskákból épített fészkében varjúmama várta fiókái születését. Ó, milyen boldog volt, mikor meghallotta a gyenge hangocskát és a kocogtatást a tojáshéjon. Másnapra felrepedtek a tojások és nedves pihéjű fiókák bújtak a testéhez.
A varjúbirodalom
Mindennap így szorgoskodott, míg egyszer arra ébredt, hogy mindent fagyos fehérség borít. Jaj, jaj, siránkozott a varjú, hogy az ajándékhoz sehogy sem férhet így hozzá. Majd kikeletkor, ha eljön a jó idő, határozott szomorúan a varjú, majd akkor szétosztom. Javában sütött már a nap, zöldült a fű, mikor így szólt a társaihoz. – Gyertek, gyertek ajándékot adok nektek – károgta. Mint egy nagy fekete felhő, repült a sok varjú a tisztás felé a vezetőjükkel. De a tisztás eltűnt. A földbe rejtett dióból sűrűn egymás mellett diófacsemeték nőttek. Diófaerdő, károgták csodálkozva a varjak, és boldogan gondoltak arra, hogy a fák terméséből mennyi varjú csemegézhet majd. ĺgy szerzett egy egész birodalmat a legkisebb varjú a varjúnépnek.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.