A tejtermelő tehenek takarmányai

A tehén tejtermelése ellés után hirtelen megnövekedik, ugyanakkor az ehhez szükséges takarmányfelvétel, illetve annak növekedése csak lényegesen később következik be. A szakemberek vizsgálatai alapján a csúcstermelést az ellés utáni 4-8. hét között érik el a tehenek, míg a takarmányfelvétel csúcsa az ellés utáni 10–14. héten várható. Ez az időszak az elléstől számított mintegy 16–20. hétig tart és jellemző, hogy ezekben a hetekben a táplálóanyag-felvétel kisebb mint a -szükséglet. A tehenek ilyenkor, termelésük érdekében, testtartalékaikat mobilizálják. Ilyenkor azonban figyelembe kell venni, hogy a testtartalékok lebontása lényegesen több tej termeléséhez nyújt energiát, mint fehérjét, és a zsírtartalékokhoz képest a fehérjetartalékok gyorsan kiürülnek. Ez azt jelenti, hogy a tehenek fehérjével való ellátására fokozottan ügyelni kell, és azok a megfelelő takarmányadagok, melyek több tej termeléséhez nyújtanak fehérjét, mint energiát. A fehérjeszükséglet biztosításához jelentékenyen járulhatnak hozzá a bypass fehérjeforrások. Egy a laktáció elején fehérjehiányos takarmányozás gyakran vezet a tej mennyiségének és fehérjetartalmának csökkenéséhez, és elősegítheti a tehenek nem kívánt elhízását a laktáció második felében.

A tehenek fehérje-ellátása általában csak olyan takarmánykomponensek bevonásával javítható, melyekben az emészthető bypass fehérje aránya nagy.

A nagy tejtermelésű tehenek takarmányadagjában a natúr vagy védett zsírforrások jelentősen hozzájárulhatnak a takarmányadag energiakoncentrációjának és energiaértékének növeléséhez. Az adagok nyerszsírtartalma mintegy 1,5–2%-kal növelhető normál (olajosmag, pogácsák, egyéb zsírféleségek) zsiradékokkal és további 2–2,5% adható bendőben inert (védett) zsír formájában. A tehenek takarmányához azonban csak akkor érdemes zsírféleségeket felhasználni, ha azok segítségével növelhető az adagok energiakoncentrációja. A zsírok azonban csak a kérődzők energiaellátását javítják, a bendőmikrobák részére nem jelentenek energiaforrást, sőt, nagy mennyiségű natúr zsír etetése, különösen, ha az sok telítetlen zsírsavat tartalmaz, gátolja a bendőmikrobák szaporodását, így a mikrobiális fehérjetermelést. A többszörösen telítetlen zsírsavak zavarhatják a tejzsírszintézist a tőgyben. Az újabb vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a zsírféleségek etetése csökkentheti a takarmányfelvételt. Etetésük esetén ezért indokolt a takarmányfelvételt figyelemmel kísérni. Egyes kísérletek ugyanakkor azt a nézetet igazolják, hogy ha a zsírokkal nagyobb energia-felvétel érhető el, úgy nő a tejtermelés is.

A tehenek tejtermelése a laktáció közepén és végén csökken, ugyanakkor a takarmányfelvétel viszonylag magas szintű, ezért a tehenek energia- és fehérjeszükséglete biztosítható. Ebben az időszakban arra kell törekedni, hogy a tehenek energia- és fehérjeszintje kiegyenlítődjön, illetve ekkor célszerű a laktáció elején mobilizált testtartalékokat pótolni.

Mivel a testtartalékok pótlására lényegesen hosszabb idő áll rendelkezésre, mint amennyi idő alatt a tartalékokat a tehenek a laktáció elején lebontották, az elszenvedett napi súlyveszteségnél jóval mérsékeltebb súlygyarapodással célszerű számolni a laktáció második felében. A testtartalékok pótlásához szükséges táplálóanyag-mennyiséget mindig a tehenek kondíciójához kell igazítani. A túlzott tartalékképzés, a tehenek elhízása mindenképpen kerülendő. A kövér tehenek a következő laktációban kevesebb takarmányt vesznek fel, és hajlamosabbak anyagcsere betegségekre.

A tejtermelő tehenek fokozott igényt támasztanak a szálas- és tömegtakarmányok minőségével szemben is. A tejtermelés táplálóanyag-szükséglete könnyebben, olcsóbban fedezhető, ha a rendelkezésre álló takarmánybázis megfelelő és jó minőségű takarmányokból áll. A tejtermelő tehenek takarmányozásában a kukoricaszilázs, a lucerna- és a gyepek termése tekinthető a legfontosabbnak.

A viaszérésben betakarított kukoricaszilázs egész éven át rendelkezésre állhat. A szilázs céljára történő kukoricatermesztésben a zölden érő fajták előnyei nem vitathatók, a szemek zúzása zúzókosarak vagy hengerek segítségével 5–7 százalékkal javítja a szemek energia tartalmának értékesülését. A jó minőségű kukoricaszilázs a tehenek energia- és rostellátásának alapját adhatja.

A lucerna nagy fehérje-tartalma, gyors emészthetősége, jelentős puffer kapacitása révén segíti a kedvező fiziológiás hatású adagok kialakítását. Az a cél, hogy a laktáló tehenek számára összeállított adag 5–6 kg szárazanyag mennyiségű, jó minőségű lucernát tartalmazzon. A tartósítási módszerek közül a mesterséges szárítás, a szenázskészítés tekinthető előnyösnek. Renden történő szárítással nagy mennyiségben nem lehet jó minőségű szénát készíteni. Nagy nedvességtartalmú szilázsok nem kívánatosak a tejtermelő tehenek adagjában.

Kukoricaszilázs és lucerna felhasználásával, ha minőségük is megfelelő, viszonylag kevés abrak felhasználásával, kedvező fiziológiás hatású, gazdaságos adagok állíthatók össze, melyek jól szolgálhatják a tehenek egészségének megőrzését és nagy tejtermelésük fenntartását. (forrás: www.agro)