A szaturnuszi óriásvihar krónikája

Naprendszerünk második legnagyobb bolygójának légköre általában békés, ám harminc évenként, amikor a Szaturnusz északi féltekéje a legkisebb távolságra kerül a Naphoz, kitör az óriásvihar, amelyet Nagy Fehér Foltoknak (Great White Spot) neveznek. A mostani vihar a "menetrendhez" képest tíz évvel korábban tört ki. A csillagászok 1876 óta mindössze öt óriásvihart regisztráltak, most viszont első ízben űrszonda segítségével, a Szaturnusz körül 2004 óta keringő Cassini segítségével figyelhették meg a fejleményeket - olvasható a Science Daily (http://www.sciencedaily.com) tudományos hírportálon.

Az űrszonda által készített színes felvételek százain látszik, miként jelenik meg múlt év december 5-én egy parányi fényes pont, hogyan növekszik, fejlődik, hogy január végére már az egész bolygót körülölelje. Az óriási fergeteg észak-déli irányban tizenötezer kilométerre nyúlt.

A vihar aktív periódusa 200 napon át tartott. Ez a valaha megfigyelt leghosszabb szaturnuszi vihar. A korábbi rekorder az 1903-as volt, amely 150 napon át tombolt. A 21 évvel ezelőtt a Hubble űrteleszkóp által megfigyelt vihar, amely méretében a mostanihoz volt hasonló, "mindössze" 55 napig tartott.

"A szaturnuszi vihar sokkal inkább hasonlít egy vulkánkitöréshez, mintsem egy földi időjárási rendszerhez. A nyomás sok éven át növekszik, mielőtt kitörne a vihar" - hangsúlyozta Andrew Ingersoll, a Cassini megfigyelési csoport tagja a Kaliforniai Műszaki Egyetemen (Caltech).

A Cassini megfigyelési csoport másik tagja, Kunio Sayanagi bolygókutató szerint  a mostani vihar természetét nézve gyökeresen különbözik a korábbiaktól, amelyeket az űrszonda segítségével figyeltek meg.

"Az a tény, hogy ilyen kitörések rendszeres időközönként, 20-30 évente kitörnek, egy és mást elárulnak ugyan a gyűrűs bolygó belsejében zajló folyamatokról, ám még mindig nem tudjuk, hogy mi zajlik a mélyben" - fogalmazott a bolygókutató.

A tervek szerint Cassini küldetését 2017-ig meghosszabbítják, ez lehetőséget ad a kutatóknak, hogy megfigyeljék a változásokat a bolygó légkörében, ahogy közeledik az északi féltekén a nyári évszak.