A szakmaválasztás főleg a személyiségvonásoktól és a motiváltságtól függ

Az elmúlt két év tapasztalatát nézve várható, hogy a középiskolák végzős diákjai főleg olyan szakmát almodnak maguknak, ahol nem kell emberekkel kapcsolatba kerülni, ami végezhető otthonról is? 

A pályaválasztás előtt álló diákoknak ez az időszak alapvetően kihívásokkal és szorongásokkal teli lehet. Az elmúlt két évben a koronavírus-járvány a pedagógusok és a diákok életében kétségkívül gyökeres változásokat eredményezett. A bizonytalanság és a fokozott stresszel járó időszak, a hosszú időn át tartó online oktatás időszaka pszichésen megterhelő lehetett sokak számára – fokozódott a depressziós és szorongásos panaszokkal küzdő középiskolások száma. A járvány hatásairól ezidáig született kutatások, konkrétan Elisabeth Grewenig és munkatársai által 2020-ban végzett kutatások alapján a járvány következtében a magas és az alacsonyabb teljesítményű tanulók közötti különbség fokozódhatott, melynek hátterében több tényező is állhat, dacára a pedagógusok megfeszített munkájának.

Vannak szakmák, amelyekben elképzelhetetlen a home office munkarend, míg máshol ez már a koronavírus-járvány előtt is természetes volt. Úgy gondolom, a szakmaválasztást éppen ezért az értelmi képességek, a tanulmányi eredmények, az adott diák érdeklődési területe, a személyiségvonások és a motiváltság inkább befolyásolják, mint az otthonról vagy nem otthonról való dolgozás lehetősége.

A távoktatás milyen hatással lehetett a fiatalok kommunikációs készségeire?

Tapasztalataim szerint a járvány jelentős hatást gyakorolt a közösségi életre és a fiatalok szociális készségeire. Az otthon tanulás hátulütőjeként említhetjük a verbális kifejezőkészség és az együttműködési készség csökkenését. A kapcsolatok meggyengültek, és a legveszélyeztetettebbek azok a gyerekek, akik már a járvány előtt is peremhelyzetűek voltak, viszont most még inkább a perifériára szorulhatnak.

A szülők mennyire avatkozzanak, illetve avatkozhatnak bele a fiatalok döntéseibe?

Nehéz döntések előtt állnak a serdülők, ezek a fiatal felnőttek. Segítség lehet ilyenkor a család támogatása és iránymutatása. Úgy gondolom, nyitott és odaforduló attitűddel többet elérhet a szülő, mint kényszerrel. Hallgassák meg a gyerekeik terveit, elképzeléseit, segítsenek alternatívák keresésében, de a saját ideáljaikat, esetleg meg nem valósult terveiket ne kényszerítsék rá gyerekeikre! Ne akarják őket olyan pályára kötelezni, amelyet nem akarnak, és csak a hagyományok („az apád is ügyvéd”) vagy más elképzelések miatt kellene ilyesmit választaniuk.

Fontos szempont lehet a pályaválasztásban az anyagiak kérdése, ez sokak választási lehetőségeit korlátozhatja. Jó, ha a választáskor ezeket a szempontokat is nyíltan tudják kezelni.

Manapság téma az iskolai kortárs bántalmazás. Ez tipikusan alap- és középiskolás jelenség, vagy előfordulhat akár a főiskolások között is?

Az általános- és középiskolások körében számos kutatás foglalkozik a bullying – az iskolai kortárs bántalmazás előfordulási gyakoriságával és hatásaival. Az egyetemisták körében végzett felmérések még nem ilyen széleskörűek. Ugyanakkor Emily M. Lund és Scott W. Ross 2016-ban megjelent összefoglaló tanulmánya alapján elmondható, hogy a jelenség sajnos a főiskolások és egyetemisták körében is előfordul. A súlyos és/vagy rendszeres bántalmazásnak rendkívül káros rövid és hosszútávú hatásai lehetnek testileg és pszichésen is, éppen ezért fontos, hogy az egyetemisták körében is fokozódjon a figyelem a témában. Itt hangsúlyoznám, mennyire fontos, hogy ilyen helyzetben tudjanak a diákok segítséget kérni.