Minden szülő retteg csemetéje kamaszkorától, amikor a szorgalmas, szófogadó, figyelmes gyermekből lusta, szétszórt, lázadó és feleselő válik. Minden anya és apa bízik abban, hogy az ő csemetéje átugorja ezt a kort. A tinédzserkor ugyanis a szülők és gyermekük számára maga a pokol.
A serdülőt nem szabad kioktatni
A serdülőkor tünetegyüttesei, a robbanásszerű testi és lelki fejlődés egyenes következményeként a kamasz kétségbeesik. Hirtelen rádöbben, hogy nem tudja, ki is ő valójában, mit akar, s azt a valamit hogyan érheti el. Zavart lesz, s attól tart, hogy az egész világ összeesküdött ellene.
A felnőtté válás útján
a gyermek bizonytalan, mind érzéseiben, mind gondolataiban. Elvonul a kis kuckójába, a szoba magányába, ahol nem bánthatja meg senki. A problémáit magában tartja, nem mer beszélni róluk, mert azt gondolja, hogy nincs, aki megértené őt, s ha mégis van, akkor az biztosan nem a szülei. Amit tesz, azért teszi, hogy megtalálja önmagát. Elemzi környezetét, és mindenről véleményt alkot. Ilyenkor születnek a világmegváltó gondolatok. A dolgok velejéig lát, és elmélkedése eredményét, mint egy csőre töltött puskát, hezitálás nélkül az érintetteknek szegezi. Nem erőssége a diplomatikus disztingválás: ami a szívén, az a száján. A kamaszt tehát ítélőképességének kialakulása teszi elviselhetetlenné.
A szülő is volt kamasz
Ha a serdülő biztonságos érzelmi légkörben nőtt fel, és megkapta az igényelt testi-lelki gondoskodást, akkor a kamaszkori lázongás csak egy múló állapot. A szülők pedig nem tehetnek semmit, csupán várhatnak és reménykedhetnek, hogy gyermekük második dackorszaka minden különösebb csetepaté nélkül lezajlik. Természetesen a szülőnek törekednie kell megtalálni a gyermekéhez vezető utat, a súrlódásmentes együttélés kulcsát. A neveletlen kamaszt nem szabad megnevelni. Ez a próbálkozás lehetetlen küldetésnek bizonyul. A szidás, a büntetés vagy a hegyi beszédnek tűnő kioktatás sem hozza meg a várt eredményt. Ettől a serdülő még nem fog felelősségteljes felnőttként viselkedni. A szülők nehéz feladat elé néznek, szemük fényének ebben a számára zűrzavaros helyzetben is szüksége van a szeretetteljes gondoskodásra, az odafigyelésre és a megértésre. Még akkor is, ha a gyermek történetesen tüskéket növeszt, és cinikus megjegyzéseket tesz. A szülőknek türelmesen meg kell magyarázniuk döntéseiket, meg kell hallgatniuk csemetéjük véleményét, és fokozatosan enyhíteniük kell a kamasz cselekedeteinek ellenőrzését. Mindezeken belül pedig emlékezniük kell arra, hogy ők is voltak kamaszok.
Kezelési útmutató a kamaszokhoz
1. Biztosítson számára egy kis zugot, ahol egyedül lehet, ahol elmerülhet a gondolataiban, de soha ne hagyja magára! Mindig éreznie kell, hogy a szülei mögötte állnak!
2. Büntetés helyett próbáljon a lelkére hatni! Most nagyon érzékeny a lelkivilága, így könnyebben belátja, ha rosszul cselekedett.
3. Ne erőltessen rá olyan dolgokat, amiket ő maga nem szeretne! Ha kényszeríti, az csak további ellenkezést vált ki a gyerekben.
4. Ne akarja állandóan ellenőrizni a lépéseit! Ha nem ér haza a megbeszélt időpontra, ne hívogassa, mert akkor juszt is tovább marad.
5. Ha tudni akarja, kikkel barátkozik, engedje meg, hogy az otthonukban videózzanak, zenét hallgassanak. Legyen „jó fej”!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.