A rakott karfiol története egy október eleji hétvége után

Október 9-ről 10-re virradó éjjel Kátay Orsolya rosszat álmodott. Álmában éppen egy skorpió készülte megcsípni. Az elektromos ébresztő sípolására riadva, megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy csak álom volt. Ásítozva tapogatózott köntöse után.

Felkászálódott az ágyból, tekintete az éjjeliszekrényen heverő álmoskönyvre tévedt. Fellapozta, megnézte, mit jelent: „Óvakodj a hamis barátoktól!” Na, ez az, gondolta ironikusan, megint jól indul a nap. Orsolya egy biztosítótársaságnál dolgozott, ahol nem érezte éppen rosszul magát, csupán egyik kolléganője, a háromgyermekes Zsuzsa tudta néha kiborítani. Zsuzsának ugyanis más témája nem volt, mint az „aranyos gyerekei” és az az „áldott jó férje”. Mivel egy irodában dolgoztak, Orsi kénytelen volt naponta végighallgatni a három gyerek viselt dolgait, na és a férj szorgalmát.

Nem mintha nem szerette volna a gyerekeket, de más témát is el tudott képzelni, mint hogy Pistike milyen jópofákat mondott az oviban, vagy Jancsi mennyire tetszik a tini lányoknak. Igazi megkeseredett vénlány lettem, gondolta, bár ezt manapság divatosan már szinglinek mondják. Élete harmincnyolc éve alatt valahogy sosem volt igazán szerencséje. Édesanyja megözvegyült, egyedül nevelte őt nyolcéves korától. Amíg élt, nem is érezte igazán magányosnak magát. Hétköznapokon dolgozott, a hétvégén pedig kirándulgattak a mamával (főleg mikor még ő is fiatalabb volt), egyszer-kétszer még külföldre is eljutottak. Három éve viszont, mióta a mama meghalt, nem találja a helyét. A hétköznapok még csak-csak. Munka után bevásárlás, néha főzőcske is, egy-egy moziba is eljutott hasonló sorsú barátnőkkel. Na de a hétvégék és az ünnepek! Iszonyodott a többnapos ünnepektől. Volt olyan, hogy altatót vett be, és ki sem kelt az ágyból.

Pedig nem is csúnya. Középmagas, a szeme szürke, a haja sötétszőke, és még az alakját sem rontották el a terhességek. Az is igaz, hogy fiatalabb korában a mama minden fiút elmart mellőle. Mindegyik ellen volt valami kifogása. Az egyik rossz növésű volt, a másik szemtelen, a harmadik proli családból származott. Az évek pedig mentek, most már ugyan hol találhatna egy igazán hozzá illő férfit. Az elváltak többnyire szélhámosok, alkoholisták, ebben a korban különben is jobban meggondolja már magát az ember lánya. A társkereső irodákat is kipróbálta, de ott sem járt sikerrel.

Az utóbbi időben egyre többet gondolt újdonsült kollégájára, aki csak nemrégen került a vállalathoz, s aki már több mint két éve különél a feleségétől. Nem különösebben jóképű, nem is fiatal már, túl az ötvenen. Talán a szürke szeme dobogtatta meg Orsi szívét. Már moziban, színházban is voltak párszor. A múlt héten elhatározta, hogy meghívja őt hétvégére. Kedvenc ételét készítette el neki, a rakott karfiolt. Annak idején szegény mama ugyan mondogatta, hogy a karfiol nem igazán vendégváró, nem is férfiaknak való, na de ha egyszer ezt szereti. Sonkával készítette, úgy, ahogy az egyik divatos szakácskönyvben látta. Süteményt is sütött, sőt még egy üveg száraz vörösbort is vett a nagy alkalomra. Előző héten az összes butikot végigjárta, mire talált egy szerinte az alkalomhoz illő ruhát. Igazán nőies volt a jól felsliccelt drapp szoknyában meg a hozzá illő világoskék felsőben. Péntek estére beszélték meg a randevút. Péntekre szabadnapot vett ki, fodrásznál, kozmetikusnál is járt. Valahogy mégsem volt jó kedve.

Nyolc órára beszélték meg a találkozót. Hét múlt pár perccel, mikor megszólalt a telefon. A férfi nehezen beszélt, zavarban volt. Megkérte, ne haragudjon, de két hete már, hogy ismét összejött a feleségével, és kibékültek, hiszen ott a gyerekek, nekik is így jobb. S hogy nem akarja Orsit hitegetni tovább. Ő meg kövülten ült csak az ebédlőasztalnál. Hirtelen olyan gyengeség tört rá, mintha a lelkét tépték volna ki, a jövőt, a boldogságot ígérő reménységgel együtt. Gyűlölettel meredt a telefonra. Lassan kivánszorgott a konyhába. Kivette a jénai tálat a sütőből, kibotorkált a ház elé. Hirtelen feltámadt a szél, már sötét volt. Megkereste a ház előtt álló szemetesedényt, és a rakott karfiolt tálastól beledobta.

Hónap végén megint többnapos ünnep lesz. Kolléganői már alig várják, ő fél tőle. Saját magának sem meri bevallani, hogy igenis, nagyon hiányzik már egy igazi család, férj és gyerek.