A pénz a legjobb összetartó erő

350 ezer német ajkú él Dél-Tirolban. Ahhoz, hogy autonómiát kapjanak, évtizedes egyeztetéssorozat, néhány robbantás, egy-két áldozat, külföldi nyomás és két, aránylag érett közösség kellett. Fölösleges elmerülni a részletekben, annyi untig elég, hogy az egyezkedéssorozat 1946-ban kezdődött, s 1992-re tető alá is hozták azt a modellt, amely ma is működik. Fontos megjegyezni, hogy működik. A maga hibáival együtt, mert azok is vannak. De menjünk szépen sorjában.

Mára lekörözték a bátyót

Dél-Tirol ma Olaszország leggazdagabb régiója, Európában a tíz legprosperálóbb között van. A német rossz nyelvek szerint azért, mert nem olaszok irányítják, de a hasonló megjegyzéseket az ember elengedi a füle mellett. 1972-ben vált autonóm területté az ENSZ bábáskodása mellett. Ekkor az osztrákok – értsük ez alatt annak tiroli részét – hihetetlenül sok pénzt nyomtak a szegény kistestvérnek, amit a déliek úgy háláltak meg, hogy mára lekörözték a bátyót. 1992-től az autonómia pénzt is kap működésére, mert minek a jog, ha nincsenek hozzá anyagiak. Ez a pénz pedig nem akármennyi, hiszen a területen befolyt adók kilencven százalékát visszakapják Rómától, miközben az állam tartja fenn a rendőrséget, a hadsereget, a vasutat stb. Szóval ha jól számolunk, akkor jóval több mint száz százalék érkezik vissza pénzinjekcióként Rómából. Utálják is Dél-Tirolt a déli régiók: Nápoly és környéke – amely abszolút szegénységrekorder Olaszországban – örül, ha visszakap 60 százalékot. Persze az északiak is mondják a magukét a déliekre: lusták, nem dolgoznak stb., ismerjük mi is a dörgést, nem kell átugrani Olaszba a hasonló példákért.

Babilon

Gazdag a régió, költik is a pénzt ezerrel, mert az a rendszer, amelyet kitaláltak maguknak, nyeli az eurót. Minden kétnyelvű, a ladinok lakta részen meg háromnyelvű. A ladinokról is ejtsünk szót: egész Olaszországban vagy negyvenezren élnek, Dél-Tirolban kb. húszezren. Ők maguk azt állítják, egymillióan vannak Olaszországban és Svájcban, de szerintem nem árt gyököt vonni az adatból. Nyelvük rétoromán, vagyis hasonlít némileg az olaszra, de szívük a németekhez húz, mert ők karolták fel őket, ők harcolták ki a jogaikat. A hegyekben élnek, ezért maradhattak meg a nagy német és olasz darálóban. Dél-Tirolban hivatalosan öt völgy az övék, s a biztonság kedvéért minden völgyben más nyelvjárást beszélnek. S mivel mostanság folyik nyelvük kodifikációja, dacból nem értik meg egymást a völgyek, mert mindegyik azt szeretné, ha az ő nyelvjárása válna hivatalossá. Ezért hetilapjuk is ötféle ladin nyelven készül.

A nyelvvel vissza is kanyarodtunk az autonómiához. Mivel minden kétnyelvű, sokkal több hivatalnokra van szükség, mint más, egynyelvű helyeken. A rendszer alapja az, hogy a közhivatalnokok és -alkalmazottak nemzetiségi arányának meg kell felelnie a régió nemzetiségi arányának. Dekáznak. Vagyis Dél-Tirol lakosságának 64 százaléka német ajkú, tehát a közhivatalokban dolgozók 64 százaléka német, 25% olasz, 4% ladin (a főváros Bolzano-Bozen, itt az arány pontosan fordított). A maradék bevándorló, de ők sem ússzák meg szárazon, nekik is vallaniuk kell arról, hova húz a szívük, a németekhez, az olaszokhoz, netán a ladinokhoz. Népszámlálás idején mindenki kitölti a rubrikát, hogy német, olasz vagy ladin, a bevándorlók a népszimpátia rovatban jelölik be a bejelölendőt, a borítékot szépen elrakják, s csak akkor húzzák ki, ha közalkalmazottnak jelentkezik az illető. Ekkor megnézik, hova húz a nyelve vagy a szíve, s eldöntik, mehet-e hivatalnoknak. Mert az arányokat be kell tartani. S ez egyben a rendszer hibája is. Ha egy meghirdetett pályázatra jelentkezik a világ legjobb szívsebésze, nyugodtan számolhat azzal, hogy nem őt választja a közkórház, mivel ők akkor éppen német orvost keresnek, nem olaszt, mert német orvos távozott. Dekázni pedig kell. Agyament dolog, úgy látszik diszkrimináció nélkül nem lehet harcolni a diszkrimináció ellen. Ettől függetlenül mindenki elégedett, pontosabban majdnem mindenki. Az olaszok természetesen úgy érzik, saját hazájukban vannak elnyomva, arra kényszerítik őket, hogy más nyelvet tanuljanak anyanyelvük mellett. Aki hallott már olaszt angolul beszélni, az pontosan tudja, hogy ennek a nációnak nem erőssége az idegennyelv-tanulás és -tudás. A németek szépen megtanulnak olaszul, az olaszok pedig makognak valamit németül, épp annyit, hogy nem lehet őket eladni németül. Az autonómia parlamentjében mindent szimultán tolmács fordít olaszra (németből és ladinból), de fordítva nem. Olaszul mindenkinek tudnia kell. Grigorio Holzman, a parlament olasz (nacionalista) alelnöke azt állítja, azért nehéz az olasznak megtanulni németül, mert a dél-tiroli olasz iskolákban ugyan kötelező a német, de ott irodalmi németet tanítanak, míg a tiroliak iszonyatos nyelvjárásban beszélnek. A németek erre rögtön hozzáteszik, az olaszok pedig azért nem beszélnek tájszólásban, mert soha nem is éltek Dél-Tirolban, Olaszország különböző területeiről egyszerűen odatelepítették őket, s az egyedüli összetartó erejük az irodalmi olasz nyelv volt. Biztosan mindenkinek igaza van, de a fenti néhány ellentétet leszámítva vidáman él együtt a két nép: a pénz jó összetartó erő.

Prodi mindenek felett

A hétvégén mellesleg választani készülnek Olaszországban. Két erős ember, a finoman szólva is populista jobboldali Silvio Berlusconi miniszterelnök tömbje és Romano Prodi volt európai bizottsági elnök baloldali tömörülése között választhat az olasz meg a német meg a ladin. Fura tömbök, az biztos. Berlusconi mögött a volt fasisztáktól az újfasisztákig, a klasszikus kereszténydemokratáktól az Észak-Olaszország elszakadását hirdető Lega Nordéig mindenki megtalálható. Prodi mögött is csinos társaság sorakozott fel: a kommunistáktól a szocialistákig, a liberálisoktól a transzvesztitákig, a zöldektől a Dél-tiroli Néppártig. És itt érdemes megállni. Ez utóbbi a legnagyobb és egyetlen pártja a németeknek Olaszországban (a dél-tiroli parlament 34 helyéből 21 az övék). Az Európai Parlamentben a néppárti frakcióban ülnek, vagyis ott, ahol Berlusconiék is. A választásokon azonban Prodi tömbjébe keveredtek, választóik is inkább baloldaliként identifikálják őket. Azt mondják, a konzervatívokkal soha nem tud kijönni egy kisebbségi párt, mert azok érzéketlenek a kisebbségi problémakör iránt, a kisebbségeknek mindig baloldali kormány kell. Ez a mondat rém bután hangzana Szlovákiában.

A magyar pornósztár

A választások előtt minden a választásokról szól. Plakátháború, gyűlölködések, hasonló a hangulat, mint Magyarországon. A tévéhíradók Prodiról és Berlusconiról szólnak. Először. Az állami tévé második híre, hogy az Eva Henger névre hallgató (természetesen) magyar pornósztár bekeveredett a Big Brother-házba. Természetesen nem véletlenül, a testrészek magyar megnevezéseire tanítja a villalakókat, azok, mint a kisvirág mondják: mell, száj, térd, comb... Eva pedig hálából meg is mutatja az említett testrészeket. Hiába, mi magyarok mindenhol ott vagyunk.