A munka becsületére való nevelés is

„Tessék csak választani, itt minden eladó!“ Szőcs Hajnalka felvételeiKözhírré tétetik! A főtéren ezennel megkezdődik a vásár! – dobolta ki a kisbíró a hírt december második hétfőjén a deáki óvodában. A főtér ez esetben nem más volt, mint az óvoda két helyisége, ahol a helyi óvoda gyerekei, valamint a környékbeli – a vágsellyei és a galántai járásbeli – óvodák óvónői és szülők kínálták portékájukat megvételre. A vásárt közhírré tevő kisbíró, az ötéves Néma Edina segédeivel, a négyéves Vankó Anitával és Bukovský Patrikkal közösen hirdette: „Veszel majd ott sok jót, szépet, ha nincs pénzed, majd csak nézed!” Ennek a vásárnak a különlegessége, hogy aki semmit nem vett, csak nézelődött, az is gazdagon térhetett haza. Merthogy a fő portéka nem a felkínált áru, hanem elkészítésének az ötlete volt. De aki ide eljött, az vígan vásárolhatott is, hiszen a portékát az ovisok és óvónő árusok szimbolikus összegért árusították. A lényeg az volt, hogy ne ellessék-ellopják, hanem megvásárolják egymás ötleteit.

– Az elhatározás tavaly született, amikor megbeszéltük, hogy amit szülők, gyerekek, óvónők készítünk, helyes kis dolgokat, játékokat, tárgyakat meg az ötleteket az őszi vásáron megróbáljuk eladni. A gyerekeink egy kis műsort adtak, majd ott árusítottak, nagyon nagy siker volt, pillanatokon belül elkelt minden, és olyan jó bevételünk lett, hogy azon egy használt számítógépet tudtunk venni – idézi fel a kezdeteket Vankó Terézia ötletgazda, a deáki magyar óvoda igazgatónője, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége óvópedagógusi szekciójának elnöke. – Idén nyáron Rimaszombatból, a nyári egyetemről az óvónők nagyon sok ötletet hoztak, a nádszegi óvodavezetővel, Szakál Évával beszéltük meg, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy börzét, ahol nem szabad ellesni, ellopni egymástól az ötletet, hanem meg kell vásárolni a kész tárgyakat, hogy a készítők még nagyobb kedvet kapjanak, és egy kis pénzt is szerezzenek. És amit megvásárolnak, azt hazaviszik, aztán megcsinálhatják a saját óvodájukban is.

Ennek alapján rendezték meg Deákiban a Nagy Karácsonyi Ötletbörzét, amelyre vagy fél tucat környékbeli óvoda elhozta a portékáját, vásárlóként pedig a Vágsellyei járás összes óvodájából, sőt a Galántai járásból is jöttek az óvónők, hogy néhány egyszerű, de nagyon ötletes játékot, dísztárgyat vásároljanak, amelynek alapján majd otthon a saját óvodásaikkal hasonlót készíthetnek. Vankó Terézia azt is elárulta, Deákiban nem maradnak meg ennél a karácsonyi vásárnál, tavasszal, húsvét körül egy hasonlót rendeznek a deáki érdeklődők számára a kultúrházban, kultúrműsorral egybekötve. A bevételt pedig az óvoda céljaira fordítják. Ezen a karácsonyi ötletvásáron igazán gazdag volt a kínálat. Mindjárt a vásártér elején a deáki ovisok – a már említett kisbíró és segédei Vankó Bence és Bodek Jani társaságában egy rögtönzött vásári sátor alatt kínálták a papírból készült karácsonyfadíszeket, papírmikulást, meg a rongyból varrt harangot, koszorút, egyéb apróságot. A gyerekek elárulták, hogy mindezt az óvónők, Teri néni, Annamária meg Böbe néni segítségével részben maguk készítették, meg az árus szerepet is eljátszották már néhányszor, nehogy itt a nagyvásárban szégyent valljanak. Nem is vallott szégyent senki, ügyesen árusítottak, pár perccel a vásár megnyitása után már egy csomó papírpénz meg tízkoronás gyűlt össze a Patrik előtt álló kosárkába. A gyerekek szemmel láthatóan élvezték, hogy most valódi pénzért, igaziból árusítanak. A szemközti asztalkánál már komolyabb játékok, textilből varrt, vattával kitömött, csörgő hasú bohóc, rongyelefánt, -egérke s egyéb, textilből készített ízléses babák, állatkák. Készítőjük, Balogh Ildikó se nem óvodás, se nem óvónő, ő egy deáki szülő, aki szívesen besegít az óvodának két keze munkájával. – Először csak a saját gyerekeimnek kezdtem otthon játékokat varrni, aztán az óvodásoknak is. Ma már az enyémek nem óvodások, de évek óta visszajárok ide. A lányom már tizennyolc éves, de a rongybabák vele nőttek, mindig ő mondta meg, hogy most szőke legyen vagy barna, nagy vagy kicsi – árulta el Ildikó. Azt is megtudtam tőle, hogy tavaly egy olyan, óvónők számára tartott bemutató rendezvényen is részt vett, ahol a játék- és segédeszköz-készítés rejtelmeibe avatták be egymást a résztvevők.

Ehető gyertyák mogyorólánggal – Volt, aki a csuhébábu-készítést mutatta be, én szabásmintát meg félig kész bábukat vittem magammal, és azokon mutattam meg, hogyan kell varrni, készíteni – mondja az ügyes kezű anyuka. Egy következő asztalnál a farkasdi Bugár Szilvia óvónő kínálta szimbolikus áron az ovisokkal közösen készített portékát, például rongymikulást meg cérnán függő muris papír levelibékát. A zsigárdiak is gazdag kínálattal érkeztek, Gyeszat Éva és Pekaj Erzsébet óvónők elárulták, hogy náluk mindenki, óvónők, szülők, de még a szakácsnők is hozták a jobbnál jobb ötleteket a börzébe. Valószínűleg ez utóbbiaktól származott az ehető karácsonyi gyertyák ötlete. A gyertyatartó nem más, mint egy kerek keksz, maga a gyertya egy megvásárolható töltött ostyarudacska, amit citromos-cukros masszából készült ragasztóval erősítettek a kekszalátétre, körülötte díszként színes Lentilky cukorka, a gyertya lángja pedig egy hasonló cukros ragasztóval odaerősített mogyoró. A nádszegi óvodavezető, Szakál Éva által kínált portékán első ránézésre látni, hogy ez nem gyerekek munkája. ĺzléses, pamuthajú rongybabák, macik, szalmadíszek s fából készült, egérkét formázó ceruzatartó. – Volt valamikor Nádszegen egy kefegyár, ott használták a kefékhez ezeket a kemény fából készült ovális fadarabokat. Ezeket kettéfűrészeltük, és már készen is volt az egérke – árulja el az óvodavezető. Az egérke hátába fúrt néhány lyuk éppen megfelel néhány ceruza vagy toll tartására. Azért akadt ám olyan portéka is, amelynek a készítésébe a gyerekek is besegítettek. Például a kis rongybabák só-liszt gyurmából készült fejét az ovisok gyúrták. De a pezsgősdugó alapanyagú, piros tarajos sárga kiscsibék készítésénél is be tudtak segíteni a gyerekek. A nagyobb rongybabák elkészítése már komolyabb hozzáértést igényel, ezt az óvodavezető is egy komáromi képzésen tanulta, ahol a győri babaklub egyik szakértője oktatta a résztvevőket. A nádszegi óvodában nem kimondottan erre az alkalomra készítették a játékokat, általában a gyerekeknek adják ajándékul, minden ovis kap a születésnapjára valamit. A kosúti óvónők elmondták, ők plüssállatkával díjaznak minden papírgyűjtő gyereket. Ezenkívül minden év végén saját készítésű ajándékkal kedveskednek nekik. A börzére is hoztak mindent, kiscsibét meg tyúkanyót, egérkét meg kígyót. Egész komoly játéklovacskákat, seprűnyélen ülő formás fejjel. Ilyen paripákon kocognak be az ovisok a hagyományos március 15-i ünnepségen. A paripa – és elkészítésének ötlete – most szintén eladó. Egy következő árus, a negyedi Füzék Ibolya óvónő kínálata nem olyan gazdag, mint a kosútiaké, viszont ő csak olyan dolgokat kínál, melyeket a gyerekekkel közösen készítettek, például a kekszből ragasztott házikó. Egyszóval a kínálat gazdag, aki eljött a deáki karácsonyi vásárba – és jöttek olyanok is szép számmal, akik nem árusítottak, csak vásároltak – ötletekkel gazdagodva térhetett haza. A házigazdák pedig már most kezdik a felkészülést a húsvéti nagyvásárra.