A másik hágai peren sokkal súlyosabb a vád: népirtás

Mint ahogy másutt a világban, Jugoszláviában is egyenlőségjelet tesznek Hága és Milosevics között, a közvélemény erre figyel (az egyik belgrádi tévécsatorna naponta helyszíni közvetítést ad a perről), nem véletlenül, hiszen ez a valóban attraktív. Meghúzódik azonban ennek árnyékában egy másik per is, szintén Hágában, amely kevésbé látványos ugyan, a jugoszláv polgárok számára viszont sokkal fontosabb. A volt szerb diktátor majdani elítélése ugyanis a többség számára puszta igazságtétel lesz, okkal és joggal, pénzügyi vonzata viszont nincs. Egészen más a helyzet a szarajevói beadvánnyal: ha a bíróság helyt adna neki, Jugoszláviát százmilliárd dollár kártérítésre kötelezhetnék!

Ezt a pert Bosznia-Hercegovina még 1993-ban indította Jugoszláviával szemben, népirtás vádjával. A Hágai Nemzetközi Bíróság három évre rá úgy döntött, hogy illetékességi joghatósága van az ügyben. 2001-ben új jugoszláv jogászküldöttség vette át a per folytatását, stratégiáját pedig arra alapozta, hogy a régi Jugoszláviát 1992-ben felváltó (már csak Szerbiából és Montenegróból álló) új állam a kérelem ellenére nem pályázta meg hivatalosan az ENSZ-tagságot, s mivel annak formálisan nem volt tagja, a nemzetközi szervezet által alapított hágai bíróságnak sincs illetékessége az ügyben eljárni.

Tegyük hozzá: Milosevicsék annak idején váltig és büszkén hangoztatták a folytonosság elvét, s az ENSZ-tagsági díjat is rendre befizették, ám méltatlannak vélték az újbóli megpályázást. Ezért egészen 2000-ig, a rendszerváltásig és a szabályos újrakérelmezésig az ENSZ-ben Jugoszlávia széke üresen maradt.

2001 januárjától a jugoszláv jogászcsapatot dr. Várady Tibor, a nemzetközi jog elismert szaktekintélye irányítja. Ő az Újvidéki Egyetemen adott elő, a Panics-kormányban a szövetségi igazságügy-miniszteri posztot töltötte be, a Milosevics-érában azonban távoznia kellett. Ma a budapesti Közép-európai Egyetem jogi tanszékének tanára, az esztendő három hónapjában pedig amerikai egyetemeken is oktat. (A bosnyák tárgyalócsoport névleges vezetője Szakib Szoftics szarajevói jogász, a munka dandárját azonban a nagynevű francia professzor, Alain Pellett végzi.) Dr. Várady emlékeztet arra is: a köztudatban úgy él, hogy ez a Szarajevót és Szrebrenicát megszenvedett bosnyákok pere. Az egész eljárás valahogy így is indult, közben azonban létrejött a daytoni egyezség, annak alapján megalakult Bosznia-Hercegovina, amelynek ugyanúgy része a bosnyák–horvát föderáció, mint a Republika Srpska (a boszniai Szerb Köztársaság).

Tehát azok, akik korábban hadban álltak egymással, immáron egy ország részei. S ez az ország perli most Jugoszláviát. Szinte kuriózum: ha Bosznia-Hercegovina megnyerné ezt a pert, akkor Karadzsics a győztes oldalon áll. Mondjuk a vajdasági magyarok meg a vesztes oldalon. Helytelen tehát államhatárok közé szorítani a kollektív felelősséget, hiszen olyan emberek és csoportok lettek egy oldalra téve, akik és amelyek a háborúban más oldalon álltak. A háború választóvonalai tehát nem azonosak a per választóvonalaival.

„Ezért ez nem a tragédiát szenvedettek pere azok ellen, akik ezt a tragédiát okozták” – mondja. A dolgok valójában az egyének felelősségre vonásával tisztázhatók, mindezek alapján a jugoszláv jogászcsoport perújrafelvételt kezdeményezett. Ez mellesleg egy nagyon ritkán alkalmazott jogi lehetőség, eddig egyetlenegyszer próbálkoztak vele a nemzetközi bíróság történetében. ĺgy nem véletlen, hogy ezt a „másik” hágai pert a jogászvilág elsőrangú eseményként követi.

Legutóbb november első napjaiban találkozott a hágai bíróságon a jugoszláv és a bosnyák tárgyalócsoport, mindkét fél előadhatta érveit, a döntést 2003 februárjában teszik közzé. Ha a Várady-féle csoport sikert érne el, elmúlik a hadi kártérítés közvetlen veszélye. Ellenkező esetben az ügy már a büntetőjogi specialisták terepét képezi, nekik azonban már ennél is nehezebb feladatuk lenne. Akár így, akár úgy, a tét egyszerűen szédületes, hiszen adott esetben a jugoszláv családok egész generációi nyögnék a bosnyák számlát.