A malacok kiválasztása és etetése

Azok, akik vásárlással szerzik be a malacokat, vegyék figyelembe, hogy minél fiatalabb a sertés, annál nagyobb követelményeket támaszt a takarmányozással és az elhelyezéssel szemben. Ha közvetlenül választás után vásárolják a malacot, azt bőségesen, fehérjedús takarmánnyal kell etetni, mert különben nem fejlődik kellőképpen. Az ilyen malacnak az ellenálló képessége is gyengül, és könnyen megbetegszik. A választott malac télen meleg, száraz istállót vagy ólat igényel. Ha nincs alkalmas istálló, akkor érdemesebb süldőket vásárolni, ezek már kevésbé igényesek a takarmánnyal vagy az elhelyezéssel szemben.

Csak olyan állatot érdemes vásárolni, amely egészséges, szilárd a szervezete és jó testformákat mutat. A kedvező egészségi állapotot a kunkorodott farok, az élénk tekintet, mozgékonyság és a ráncoktól mentes bőr jellemzi. A borzolt szőr valamilyen betegség kezdetére utalhat. A felhúzott has a rossz étvágyú válogatós malacok jellemzője.

A malac kiválasztásánál fontos szempont a végtagok formája, alakja, mert a hizlalás tartamát sokszor az szabja meg, hogy milyenek az állat lábai. A fiatal korban jelentkező puha csüd nagy hiba, mert a testtömeg növekedésével súlyosbodik, az ilyen sertés nehezen mozog, könynyen elcsúszik, nem képes kellő ideig állni a vályúnál, s még a jóllakás előtt kénytelen abbahagyni az evést, s inkább lefekszik.

A háztáji hizlalásra szánt sertéskiválasztásakor nem lehet közömbös az ivar sem. Általános gyakorlat, hogy a kanmalacokat, illetve az ártányokat szívesebben hizlalják, mint a kocákat. A hím ivarú állatokat azért is kedvelik jobban, mert a kanok herélése sokkal egyszerűbb, mint a kocák miskárolása. A kocamalacok ivartalanítása a kisebb testtömegre való hizlaláskor (100-120 kg) fölösleges, különösen akkor, ha a választástól kezdve gyors ütemű a hizlalás. A kis testtömegre hizlalt sertéseknél a tapasztalatok szerint a levágásig bekövetkező néhány ivarzás nem érinti olyan hátrányosan az állat súlygyarapodását, mint a miskárolás.

A gyári takarmánykeverékekkel való hizlalással kiváló eredmény érhető el. Ettől függetlenül azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a ház körül, a háztartásban számtalan lehetőség van a különböző élelmiszerhulladékok, kerti termékek, gyümölcsök, zöldtakarmányok és egyéb termések (burgonya, répa, tök) etetésére is. Ezek felhasználásával sokat javíthatunk a hizlalás költségein, egyrészt jelentős mennyiségű abrak takarítható meg, másrészt a sertés ezáltal változatos takarmányhoz jut, ami élettani szempontból is kedvező.

Az abrakot lehetőség szerint többféle takarmányból állítsuk öszsze. Ennek zöme kukoricából, árpából és takarmánybúzából álljon, de 10-15 százalék korpa és borsó etetése is kedvező eredményeket hoz. A takarmánykeveréket rendszerint a háztartási moslékba keverik, ügyelni kell azonban arra, hogy a moslék ne legyen romlott, és fölöslegesen ne legyen fölhígítva vízzel.

A hizlalásra szánt malacokat 20-25 kg-os testtömeg eléréséig malactáppal, a hízásra fogott süldőket 25-55 kg-os tömegig süldőtáppal etessük. A hízók 55-110 kg között hízótápot kapjanak. A választott malacok és süldők számára az önetető használata jelenti a legkedvezőbb megoldást, de az 55-60 kg feletti sertéseket a jobb takarmány-értékesülés céljából érdemesebb adagoltan etetni.

A hizlalásban a gyári takarmánykeverékek a leghatásosabbak, de a hagyományos hizlalásban 50-80 kg-os sertéseknél jó eredmény érhető el olyan saját takarmánykeverékkel is, amelynek összetétele a következő: 80% gabonadara (kukorica, búza, árpa), 10% búzakorpa, 7% borsó, 2% szénsavas mész, 1% konyhasó. 50 kg alatt a borsó lehet akár 20%, 80 kg fölött pedig 5%-ra kell csökkenteni, 100 kg felett el is hagyható.

Ha a gazdáknak lehetőségük van fölözött tej, savó, vagy író etetésére, érdemes ezt a takarmányforrást kihasználni. Ebben az esetben a takarmány összetétele a következő: 30% kukorica, 30% takarmánybúza, 20% árpa, 7 % lucernaliszt, 10 % búzakorpa, 2% szénsavas mész, 1% konyhasó.

A takarmányszükséglet a hizlalás idejére 275 kg abrak és kb 300 liter fölözött tej. Ha a tej nagyobb menynyiségben is rendelkezésre áll, akkor a kezdeti 1,2 kg abrak és 3 liter fölözött tej adagját a hizlalás végére 2,5 kg abrakra és 6 liter tejre növelhetjük. Savó adagolásával a sertések hizlalásában a 35 kg-os tömegtől számolhatunk, ekkor a napi takarmányadaghoz 6 liter savót adhatunk, az 50 kg eléréséig 10 literre növeljük, s ezt a mennyiséget a hizlalás végéig megtartjuk. A takarmánykeverék összetétele ebben az esetben 70% gabonadara (kukorica, búza árpa), 10% korpa, 10% borsó, 10% lucernaliszt. A teljes takarmányszükséglet 250 kg abrak és 100 liter savó. (Gazdaságos sertéstartás nyomán)