A magyarság olyan, mint a hétágú síp

A Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) 2001 végén jött létre Stockholmban, s jelenleg 13 országos, főleg nyugat-európai (angliai, ausztriai, csehországi, dániai, észtországi, finnországi, hollandiai, lengyelországi, lettországi, litvániai, németországi, norvégiai és svédországi) tagszervezete van. Platformot szeretnénk teremteni ezeknek, hogy gondolataikat, tapasztalataikat kicserélhessék, és igyekszünk olyan feladatokat is átvállalni, amelyeket az egyes országokban működő tagszervezeteinknél nagyobb hatékonysággal tudunk végezni, mint például a lobbitevékenység. Legutóbb például az európai alkotmány kapcsán bonyolítottunk le átfogó levelezési akciót, ugyanis azt szerettük volna, hogy a kisebbségek értékként kerüljenek bele az alapokmányba. Több helyről kaptunk már támogató nyilatkozatot.

A csehországi szervezet érzelmileg inkább a Kárpát-medencéhez kötődik, hiszen tagjai a Felvidékről származnak, és csak Csehszlovákia kettéválása húzott újabb határt közéjük és az anyaország közé. Mennyire tud az ernyőszervezet az ő problémáikkal azonosulni?

A cseh- és morvaországi magyar szervezet tagjai is elkerültek a Kárpát-medencéből, és létezésük feltételei is teljesen másak, mint azoknak, akik Magyarország közvetlen közelében élnek, s ebből a szempontból talán sokkal több a velünk közös problémájuk, mint a felvidéki magyarokkal. Teljesen másak például a dániai magyar szervezet működésének feltételei, ahol három-négyszáz személy él szétszórva, mint nálunk, Németországban, ahol csak München környékén több ezerre tehető a magyarok száma, akik ráadásul nagyon is összetartók és aktívak.

Van egy olyan országbeli tagszervezetük is, amelynek a területén őshonos magyarság él. Mennyire tudják a képviseletüket, a sajátos problémáikat felvállalni?

Mindnyájan tudjuk, hogy Kelet-Burgenland Magyarország része volt, de nem igazán tudjuk szétválasztani Ausztria esetében az őshonos és nem őshonos magyarság kérdését, hiszen még a burgenlandi szervezetekben is sok később idetelepült magyar tevékenykedik. Felvetődött, hogy a NYEOMSZSZ esetleg Bécsben állandó irodát működtetne, ez azonban elképzelhetetlen anyaországi támogatás nélkül. A saját kultúránk megőrzése mellett egyik legfontosabb tevékenységünk a magyar érdekekért való lobbizás országainkban és Nyugat-Európában általában. Főleg szervezési gondjainkat tudnánk megoldani, ha Magyarországon vagy valahol a Kárpát-medencében egy kis irodát tarthatnánk fenn .

Milyen a jövőképe a nyugati magyarságnak?

A nyár folyamán Erdélyben jártam feleségemmel, hogy megtanuljam a mezőségi táncokat. Kallós Zoltán, a híres erdélyi néprajzkutató is ott volt, s győzködtem, hogy jöjjön el Nyugat-Európába egy körútra, s mutassa be az erdélyi értékeket, mert igazán szükségünk van rá, hogy a gyermekeink is ebben a szellemben nevelkedjenek, s megtarthassák magyarságukat. Nagyon sokáig húzódozott, s a végén kimondta: mit akartok, ti legfeljebb két generáción belül úgyis elvesztek. Lehet, hogy igazat mondott, de ez nekem, második generációs magyarnak fáj.

A magyarság olyan, mint a hétágú síp, amelynek egyik ága a nyugati magyarság, s ha a Kárpát-medencei magyarok ezt nem veszik tudomásul, sértődöttségből – mert úgymond a nyugatiak elhagyták őket –, akkor nagy hibát követnek el, mert a dallamnak nem minden hangjegyét lehet megszólaltatni, vagy a sípból kiáramló hangok közül egyik-másik hamisan cseng.

Felpezsdült a magyarság vérkeringése

Magyarország uniós csatlakozása megváltoztatta az asszimiláció ütemét. Vannak, akik visszatelepülnek az anyaországba, mások ott vásárolnak ingatlant, hogy ott töltsék a szabadságukat, sőt sokszor egy hétvégére is „hazautaznak”, s ugyanakkor az uniós munkaerő-piaci mozgások következtében sokan mennek ki dolgozni. Korábban is volt kiáramlás a Kárpát-medencéből, de aki akkoriban elment, az általában arra rendezkedett be, hogy kint marad. Most főleg olyanok mennek, akik egy ideig kint maradnak, majd hazatérnek. (er)