A londoni merényletek után egy évvel

London. Vérben született a beszélt angol nyelv szótárának egyik legújabb, tömör kifejezése, a 7/7, amelyről bármely további magyarázat nélkül mindenki tudja, mit jelent, ugyanúgy, ahogy az amerikaiaknak sem kell bővebben fejtegetni a 9/11 mögöttes tartalmát. Az eddigi legvéresebb nagy-britanniai terrorcselekmény első évfordulóján azonban érdemes rávilágítani a két támadás alapvető különbségeire is.

2005. július 7-én kora reggel négy hátizsákos fiatalember szállt fel a Londontól északra fekvő Luton kisváros pályaudvarán a londoni King’s Cross állomásra tartó vonatra. A biztonsági kamerák által jól láthatóan és szinte végig rögzített utazás résztvevői a King’s Crosson rövid megbeszélés után szétváltak, négyen négyfelé indultak.

Mintegy negyedórával később a BBC és a Sky News egyszerre jelentette gyorshírben, hogy komoly incidens történt a londoni metróhálózaton; valószínűleg feszültségmegugrás miatt sebesülésekkel járó robbanások voltak több állomáson. A teljes, 12 fővonalból álló, 400 kilométeres hálózatot leállították, és minden állomást kiürítettek, több százezer utast a felszínre parancsolva a reggeli csúcsforgalomban.

Ekkor már megjelentek az első véres, kormos arcú, égett ruhájú sebesültek is, és rövid idő alatt megdőlt a feszültségugrás teóriája: London népe és a Scotland Yard kénytelen volt arra a keserves felismerésre jutni, hogy bekövetkezett a régóta rettegéssel várt, különösen az amerikai 9/11 óta elkerülhetetlennek tartott, mégis hitetlenkedve fogadott terrortámadás. Ez bizonyossá vált, amikor megérkeztek az első hírek egy londoni városi busz egy órával későbbi felrobbantásáról.

A muszlim fanatikusok módszerei

A merényleteket az óceán mindkét partján muszlim fanatikusok hajtották végre. Az azonosságok azonban 9/11 és 7/7 között ezzel véget is érnek. Az Egyesült Államokban eltérített utasszállító repülőgépeket vezettek az elkövetők a globális amerikai pénzügyi és katonai befolyás általuk legfontosabbnak tartott jelképes intézményeibe. Londonban ennél egyszerűbb módszert választottak: négy hátizsákot megtömtek robbanószerrel, ezzel felszálltak három metrószerelvényre és egy emeletes buszra, és megnyomták a gombot.

A leglényegesebb különbség azonban nem ez volt, hanem az – és a brit terrorelhárítást ez rémítette meg a leginkább, amikor kiderült –, hogy a londoni merényleteket brit állampolgárságú, Nagy-Britanniában felnőtt, vagyis hazai nevelésű terroristák követték el. Olyanok, akik addig a látszat szerint példás családi életet éltek, tisztes állásuk volt, és így teljesen kívül estek a belső elhárítás folyamatosan pásztázó, gyanús jelek esetén villanó radarernyőjén. A 2001. szeptember 11-i amerikai merényletek elkövetői külföldről érkeztek, és a korábbi nagyszabású nyugati merényleteket is utazó terroristák hajtották végre.

Türelmes tanár, kiemelt sportoló

A készülő londoni vérengzés előzetes felderítésének nehézségét jól illusztrálja, hogy az öngyilkos merénylőcsoport vezetője például általános iskolai tanárként dolgozott Leedsben. Mohammad Siddique Khan a Beeston városrész egyik iskolájában főleg bevándorlók gyermekeinek tanulmányi előrejutását segítette. A szülők, valamint a tantestület későbbi beszámolói szerint kedvessége és végtelen türelme miatt rendkívül népszerű volt a gyerekek körében.

A pakisztáni szülőktől Nagy-Britanniában született Khan három társával együtt – saját magukon kívül – összesen 52 embert ölt meg, és hétszáznál többet sebesített meg súlyosan. Hogy a kedves általános iskolai tanár ki is volt valójában, az kiderült egy videofelvételből, amely tavaly szeptemberben került elő. A felvételen Khan egyebek mellett azt mondta, hogy háború folyik a Nyugat ellen, és ő e háború katonája. A filmen feltűnt Ajmán az-Zavahiri, az al-Kaida terrorszervezet második számú vezetője is, aki közölte, hogy a pusztítást Tony Blair brit kormányfő politikája hozta Londonra, és további merényletek várhatók.

Egy másik merénylő, Shazad Tanweer a leedsi Wortley High School középiskola egyik legtehetségesebb diákja és kiemelt sportolója volt, és kitűnő eredménnyel került be a leedsi egyetem sporttudományi karára.

Az a tény, hogy az elkövetők teljesen normális életet éltek, és a brit terrorelhárítás nem figyelt fel rájuk, szakértői vélemények szerint teljesen lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy hányan készülnek még hasonló terrortámadásra. Lord John Stevens, a Scotland Yard előző főparancsnoka nem sokkal a merényletek előtt háromezerre tette a terrorista kiképzésen átesett brit állampolgárok számát. Peter Clarke, a Scotland Yard terrorellenes műveleti parancsnoka még riasztóbb számokkal szolgált: adatai szerint a másfél milliós brit muszlim közösségen belül 400 ezer lehet azoknak a száma, akik rokonszenveznek a dzsihád, vagyis a Nyugat elleni szent háború gondolatával.

A vizsgálat egy év elteltével épp olyan intenzitással folyik, mint az első nap után: jelenleg 30 ezer tárgyi bizonyítékot vizsgálnak, és 13 ezer tanúvallomás, valamint hatezer órányi, térfigyelő kamerákkal készült felvétel feldolgozása folyik.

Eközben a másik oldal sem tétlenkedik: épp a minap került napvilágra az az értesülés, hogy az al-Kaida egyenesen a brit belső elhárítás, a legendás MI5 soraiba is megpróbált embereivel beférkőzni.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?