A legősibb gerinces anya és kicsinye

A páncélos őshal művészi megjelenítése a melbourne-i Victoria MúzeumbanReuters-felvételA páncélos őshalak (Placodermi), amelyeket a „tengerek dinoszauruszainak” is szokás nevezni, a devon korban jelentek meg, s csaknem 70 millió éven át uralták bolygónk vizeit. A páncélos őshalak többsége meglehetősen aprócska volt, ám több nagyméretű faj is tartozott közéjük. Némelyek testhossza 20 láb (600 centiméter, azaz 6 méter) volt.

A fosszilia, amelyet Ausztrália észak-nyugati részén fedeztek fel, az ősi fajok fejlett reprodukciós rendszerének a bizonyítéka: a páncélos halak a modernkori cápák és ráják mintájára szaporodtak.

„Ez az első eset, amikor fosszilis embrióra bukkanunk a köldökzsinórral együtt, egyben a legősibb ismert példája az élveszülésnek. Ez a felfedezés megváltoztatja a gerincesek evolúciójáról alkotott nézeteinket” – mutatott rá John Long, a múzeum tudományos igazgatója. Mint kifejtette, a lelet alapján újra kell gondolni a gerincesek korai fejlődését. Kevéssé ismert ugyanis, hogy miként tértek át a fajok az ívástól a belső megtermékenyítésig és az élveszülésig, s mindez hogyan segítette az evolúciót.

„Ez a példány csodálatosképp három dimenzióban látható. Méhében egyetlen embrió található, amely mineralizálódott köldökzsinórral kapcsolódik az anyaszervezethez. A köldökzsinór körül látható amorf kristályos anyag a petesejt burka lehetett” – mutattak rá ausztrál kutatók, akik felfedezésükről a Nature című rangos tudományos folyóiratban számoltak be.

A kutatók a páncélos őshalat Materpiscis attenboroughinak nevezték el Sir David Attenborough tiszteletére, aki 1979-ben a Life on Earth (Élet a Földön) című sorozatában elsőként hívta fel a figyelmet Ausztrália észak-nyugati részének egyedülálló halvilágára.

„A páncélos őshal méhében lévő embrió és a köldökzsinór az első bizonyítéka a szexuális úton történő belső megtermékenyítésnek. A lelet azt bizonyítja, hogy a tengerek dinoszauruszai igen fejlett reprodukciós rendszerrel rendelkeztek” – mutatott rá John Long.