A kürti kőtéskészítők

Sokan azt tartják, a kőtés (biracsként, búzacsíramáléként, csiripiszliként, méraként, szaladósként vagy a szegények süteményeként is ismert édesség) a világ legegyszerűbb népi étele, amely máig nem merült feledésbe.

A mézédes étel különleges gonddal csíráztatott búza vagy rozs vízzel kevert levéből és lisztből készül. Előszeretettel fogyasztják vegetáriánusok és cukorbetegek is. Az étel elkészítése többnapos odafigyelést, gondos előkészületeket igényel. Az udvardi származású Futó Izabella, a kőtéskészítés nagymestere (aki egyébként Vadkerti Andrea televíziós műsorvezető nagymamája) fontos tanácsokkal látta el a versenyzőket. Szerinte az ételnek egy kicsit sem szabad odaégnie, de az sem jó, ha nem sül át alaposan, illetve az edény minősége sem mellékes. A jó kőtés a sütés másnapján mézes levet ereszt. Nem jó, ha apró dudorok, rögök láthatók a tésztán; ilyenkor nem dolgozták el alaposan a lisztet. A liszttel nem szabad spórolni, és a minőségére is oda kell figyelni. Sok munka van a tészta elkészítésével, hiszen türelemmel kell a búzát csíráztatnunk és öntözgetnünk. Nem szabad megvárni, amíg kizöldülnek a hajtások, de a penészes ízű, rossz kőtésnél sincs rosszabb.

(Az aranykőtés díjat Balogh Rozália, Gulyás Rozália, Jankulár Veronika, Kovács Melinda és Sütő Ágota vihette haza; a közönségdíjat is Sütő Ágota kapta.)