A kukorica tápanyag-utánpótlása

A kukorica nagy tápanyagigényű növény. 1 tonna szemterméshez és a hozzá tartozó vegetatív terméshez 25 kg N, 13 kg P2O5 és 22 kg K2O hatóanyag szükséges, tehát nagy a nitrogénigénye, a foszforigénye közepes, a káliumigénye magas. Ezért a kukoricát elsősorban a jobb talajokon termesztik, mert ökológiai érzékenysége sokkal nagyobb, mint a búzáé – állítja dr. Pálmai Ottó és dr. Horváth József a magyarországi szaksajtóban megjelent cikkében, amelyet rövidítve ismertetünk.

A növénynek nagy a vízigénye. Szárazságtűrése és biztonságosabb termesztése elsősorban a mélyrétegű, humuszban gazdag, középkötött vályog talajokon érvényesül leginkább.

A magasabb kukorica-termésszint elérése érdekében nemcsak megfelelő műtrágyázást kell alkalmazni, hanem a talajoknak jó tápanyag-ellátottsággal, tápanyag-szolgáltató képességgel kell rendelkezniük.

Noha a kukorica monokultúrában önmaga után is termeszthető, az utóbbi években felmerült problémák, a rezisztens gyomnövények és főleg a kukoricabogár megjelenése alapvetően módosítja ezt a szemléletet. Ezért a termesztéstechnológiában a vetésváltással a jövőben feltétlenül számítani kell.

A kukorica a mélyebben lazított, jó állapotban levő talajt szereti, az eredményes termesztéséhez elegendő a szakaszos mélyművelési rendszer alkalmazása (3–5 évenként).

A jó mészállapotú talajokat kedveli, de a savanyú talajokon is eredményesen termeszthető. A meszezésre szoruló területeken általában kukorica alá meszeznek, mert a friss meszezésre igen jól, jelentős terméstöbblettel reagál. Mivel jelentős a vízigénye, a nagy termőképességű fajták esetén a legtöbb évjáratban ez korlátozza a terméslehetőségeket.

Ezért rendkívül fontos a jó termesztéstechnológia, a jó minőségű és időben elvégzett talajmunka, a víztakarékos gazdálkodás, a megfelelő időpontban elvégzett vetés és az egyenletes tőszám biztosítása.

A szakszerű tápanyag-utánpótlás csak a rendszeres (legalább 5 évenként elvégzett) talajvizsgálatokra alapozva képzelhető el. A tápanyagigény meghatározása után nagyon fontos azok kijuttatásának a termesztéstechnológiába való beillesztése.

Eredményes kukoricatermés még a legjobb talajadottságok mellett sem képzelhető el nitrogén műtrágya használata nélkül. A kukorica nitrogén felvétele meglehetősen egyenletes szinte az egész vegetációs időben, és ezt a fejlett gyökérzetével – ami a teljes tenyészterületet behálózza – igyekszik is biztosítani. A növény fejlődésének kezdetén a nitrogént főleg ammónia, később nitrát formában hasznosítja. A mai kor környezetvédelmi követelményeit is figyelembe véve a N-kijuttatás idejére mindenképpen csak a tavasz javasolható. A hazai éghajlati viszonyok között a talajainkból történő nitrogén kimosódás csak a vegetáción kívüli, téli időszakban képzelhető el, vegetációban ezzel gyakorlatilag nem kell számolni.

A műtrágya kiválasztásánál a talajok pH-viszonyaihoz célszerű alkalmazkodni. Tápanyag-utánpótlásra bármelyik N-műtrágya hatékonyan felhasználható, de karbamid használata esetén gondoskodni kell a gyors bedolgozásról az ammónia veszteségek elkerülése érdekében, és a vetés előtt legalább két héttel kell a karbamidot kiadni.

A technológiai lehetőségek bővülése miatt újabban terjed a starterként kijuttatott nitrogénadagolás és a megosztott nitrogénkezelés – 4–6 leveles állapotban – alkalmazása. Ezeknek a technológiáknak főleg könnyű talajokon van környezetvédelmi szempontból előnye, de a terméseredményre gyakorolt pozitív hatását nehéz bizonyítani.

A különböző kukoricahibridek nem azonos módon reagálnak az öntözésre, ezért csak az öntözést legjobban megháláló fajtákat célszerű ilyen technológiával termeszteni. Ebben az esetben viszont a kukorica 50–60 kg/ha N-hatóanyaggal több tápanyagot igényel, amit feltétlenül figyelembe kell venni. A kukorica közepes foszforigényű, ami azt jelenti, hogy megfelelő talajellátottság mellett a friss foszfortrágyázás esetleg elmaradhat. Természetesen ettől még van jelentősége a foszfor trágyázásának, hiszen jó termés esetén jelentős a tápanyagkivonás a termesztett területen. Gyenge foszforellátottság esetén azonban mindenképpen ki kell juttatni a talajvizsgálatra alapozott, szaktanácsolt dózisú foszfor műtrágyát a biztonságos termelés érdekében.

Az ideális termesztéstechnológiában szerepe lehet a starter-trágyázásnak is. A mag mellé adott foszfor műtrágya – mint kezdeti energiaforrás – nagyon kedvező hatású lehet. A növény foszforigénye a fejlődés kezdetén és a virágzás időszakában a legjelentősebb. Az alaptrágyázás időszaka természetesen az ősz, így a tápanyag-egyensúly tavaszra beáll. Tavaszi alaptrágyázás esetén a kiadott P-tápanyag csak részben hasznosulhat a növény számára a vegetációs idő alatt.

A kukorica kimondottan káliumigényes növény. Ezért még jó kálium-ellátottságú talaj esetén is eredményes lehet ilyen típusú műtrágya kijuttatása.

Mivel az elmúlt időszakban a talajaink káliumellátottságának csökkenése egyre erőteljesebb, ezért a jövőben mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kukorica kálium trágyázására.

A jó káliumellátottság javítja az aszálytűrő képességet is, azon kívül, hogy növeli a termésbiztonságot. Tehát a kukorica termesztésében a kálium kulcsfontosságú, ezért a jövőben mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel. A foszforhoz hasonlóan e tápelem esetében is az őszi kijuttatás javasolható. (IKR)