A „Kína-fehér” felváltotta a „barna cukrot”

A 2001-es kényszerszünet után ismét Afganisztánból származik a heroin-világfogyasztás nyolcvan százaléka. Az „áru” előállítását, be- és átcsomagolását, szállítását, forgalmazását majd félmillió ember végzi, akik több mint két tucat államból származnak. Az éves árbevétel egyedül Európában legalább 30 milliárd dollárt tesz ki. A termékek: ópium és heroin. Afganisztán terítékre került azon a kábítószer-ellenes konferenciáján, amelyen Franciaország kezdeményezésére 55 ország és 13 nemzetközi szervezet bűnüldözési szakértői, és újdonságként külügyminiszterei tanácskoztak. A drog útjai elnevezésű, kétnapos párizsi fórum fő témája, miként lehetne hatékonyan fellépni a termelési-szállítási hálózatok, a nemzetközi drogkereskedelem ellen.

A TÁLIBOK TILTOTTÁK

Afganisztán a 2001-es „kényszerszünet” után tavaly látványos módon tért vissza a világ legjelentősebb ópium- és herointermelői közé. A 2002-es, több mint 3400 tonnás afgán kábítószer-termelés ugyan nem érte el a 4600 tonnás rekordot (1999), de meghaladja a kilencvenes évek második felének 2300-2400 tonnás átlagát. Az országot hosszú ideig uraló tálibok 2000 júliusában ugyan iszlámellenesnek nevezték a mákültetvényeket, ez a korszak azonban véget ért: az ópium- és herointermelés olyan mértéket öltött, amit a nemzetközi közösség komoly biztonságpolitikai veszélyként értékel. A világban jelenleg elfogyasztott heroin nyolcvan százaléka Afganisztánból származik, s a tálibok uralmát megdöntő regionális hadurakat – például a hírhedt Dosztum tábornokot – a legnagyobb heroincsempészek között emlegetik.

Szakértők az afgán helyzet különlegessége kapcsán rámutatnak, hogy a közel negyedszázada folyamatosan háborúk által sújtott országban a vidéki lakosság többségének a máktermesztés nyújt egyedüli túlélést.

A DEA BISKEKBEN

Megfelelő agrárhitelezési és banki rendszer hiányában a gazdasági motor szerepét a parasztoknak készpénzes kölcsönt nyújtó szervezett bűnbandák töltik be. Az ópium- és herointermelés jelentőségét jól érzékelteti, hogy a múlt évben becslések szerint 1,2-1,3 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító „ágazat” az afgán bruttó nemzeti össztermék közel húsz százalékát tette ki.

Eközben gomba módra szaporodnak az „anyagfinomító” laboratóriumok. Az afgán gyártók a hagyományos „barna cukor” (Brown Sugar) mellett immáron egy sokkal jobb minőségű port, a „Kína-fehéret” (China White) kínálnak.

Az amerikai támogatást élvező Hamid Karzai központi kormánya tehetetlen a drogtermeléssel és a csempészettel szemben. Amerika és a nyugati világ országai az Afganisztánt övező államokra igyekeznek különböző formákban nyomást gyakorolni.

A DEA – az USA kábítószer-ellenes hivatala – Biskekben, Kirgizisztán fővárosában hozta létre a kábítószer-csempészet elleni küzdelmet koordináló központot. Az egykori szovjet Közép-Ázsia országaiban a politika igencsak összefonódik a szervezett bűnözéssel, a rosszul fizetett rendőröket és vámosokat nem nehéz megvesztegetni némi baksissal, miközben az itteni kábítószer-forgalomból származó bevétel már 4-5 milliárd dollárt tesz ki.

A bűnüldöző hatóságoknak az Afganisztánból származó és elsősorban Európába irányuló drogszállítmányok mindössze tíz százalékát sikerül lekapcsolniuk. Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán mellett Irán számít hagyományos drogszállító útvonalnak.

OROSZORSZÁG KOMOLY PIAC

Nyugat-Európa mellett az elmúlt években komoly felvevőpiaccá nőtte ki magát Oroszország is, ahol legalább kétmillióra teszik a kábítószerfüggők számát.

Az orosz ajkú szervezett bűnözői csoportok nemcsak Nyugat felé, hanem a hazai területre is terjesztik a drogot. Az európai piacon a fő átrakó- és kereskedő-központokat ugyanakkor változatlanul a török és albán bandák uralják.

Párizs, 2003. május