(Forrás: Unsplash)
A jelenlegi helyzet némileg emlékeztet a II. világháború előtti helyzetre, állítja a francia történész
Vlagyimir Putyin elszántságától és az európaiak egységétől függ, hogyan alakul a helyzet – véli a szakértő.
Az ukrajnai orosz invázió felélesztette a harmadik világháború kitörésétől való félelmet. Bár ez a hipotézis eleinte valószínűtlennek tűnt, Donald Trump amerikai elnök visszatérése a hatalomba bonyolította a helyzetet. „Egyetlen párhuzam sem tökéletes, de a jelenlegi kontextus mutat némi hasonlóságot a II. világháború előtti helyzettel” – írja Olivier Wieviorka történész a Le Monde-ban megjelent cikkében.
Bár Vlagyimir Putyin orosz elnök nem Adolf Hitler, 2008 óta két szinten is támogatja az agressziót. Grúziában és Ukrajnában fokozatosan vissza akarja állítani azt a befolyási övezetet, amellyel Oroszország a Varsói Szerződés idején rendelkezett. Afrikai tevékenységeivel az a célja, hogy meggyengítse a Nyugatot, és megfossza erőforrásainak egy részétől.
A szövetségi rendszer 1939-ben olyan gyenge volt, hogy nem volt elrettentő ereje. Hitler így módszeresen megvalósíthatta tervét, amely a történész szerint magában foglalta a Rajna remilitarizálását vagy Csehszlovákia megszállását. Nem félt megkockáztatni Lengyelország megtámadását, hiszen bízott a szövetségesek tétlenségében. London, majd Párizs hadüzenete váratlanul érte a német diktátort, hiszen meglehetősen korlátozott konfliktusra számított.
PÁRHUZAMOK A JELENLEGI HELYZETTEL
A jelenlegi helyzet sok hasonlóságot mutat. A kérdés az, hogy Putyin hajlandó lesz-e megtámadni egy újabb európai országot. Gazdasági szempontból azonban semmi sem utal arra, hogy Oroszországnak elegendő erőforrása lenne. Még Hitler Németországa sem engedhetett meg magának egy hosszú háborút 1939-ben az olaj- és gumihiány miatt. Gondot jelentett a gyenge ipari bázis is. Ennek ellenére Wieviorka szerint nem félt megkockáztatni egy általános konfliktust. Az orosz gazdaság állapota sem riasztja el feltétlenül Putyint – teszi hozzá.
Bármilyen NATO-tagország elleni agresszió kitenné Moszkvát a szövetség haragjának. A világ az 1914-es európai helyzethez hasonló szituációba kerülne. A katonai szövetségekhez kötődő országok kötelezettségei gyorsan eszkalálódhatnak, és egy helyi konfliktust általános konfliktussá változtathatnak.
Nincs azonban garancia arra, hogy ez a folyamat valóban beindul. Bár a NATO-szerződés 5. cikke kötelezi az aláíró feleket arra, hogy reagáljanak az esetleges külső agresszióra, a fegyverhasználat csak az egyik lehetőség, amellyel az államok élhetnek. „Nem áll fenn a dominóhatás veszélye, amely háborúba taszítaná a bolygót. Különösen nem most, amikor a Nyugat széttöredezett, ami gyengíti a szövetség elrettentő erejét” – nyugtat a történész.
A háború 1941-ben nem egy végzetes láncreakció miatt eszkalálódott globális konfliktussá, hanem azért, mert a tengelyhatalmak így döntöttek. Egy újabb világháború lehetősége tehát Wieviorka szerint nem abban a hipotetikus kockázatban rejlik, hogy valamilyen mechanikus folyamat felett az államok elvesztik az irányítást. (trend.sk)
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.