A húsvét-szigeti patkányok

A legfrissebb eredmények szerint patkányok és európai látogatók okozták a bámulatos civilizáció végső pusztulását. A jelenleg széles körben elfogadott nézet szerint a Húsvét-szigetre valamikor 400 és 700 között érkeztek nyugat felől a polinézek, akik a természeti adottságok felhasználásával alakították ki civilizációjukat. Az első évszázadokban alacsony volt a népesség száma, 1100 után azonban népességrobbanás következett be. A túlnépesedés visszafordíthatatlan természetromboláshoz vezetett: 1400 körül az égetéses földművelés miatt kivágták az utolsó fát is. Az erdőirtások nyomán bekövetkező talajerózió miatt elapadt az édesvízkészlet, beszűkültek a mezőgazdálkodás lehetőségei, kihalt az utolsó nagytestű őshonos állatfaj, lecsökkentek a természeti erőforrások és az élelmiszerkészletek is. A társadalmi élet hasonlóan leegyszerűsödött: a harcosok vették át a szigeten az uralmat. A lecsökkent élelmiszermennyiség miatt a túlélésért folytatott harc végül kannibalisztikus polgárháborúba fordult 1650 körül.

Terry Hunt, a Hawaii Egyetem antropológusa szerint az erdők regenerációját a polinéz patkány akadályozta. A Húsvét-sziget kihalása holland kereskedők látogatásának köszönhető, akik az 1720-as években betegségeket hoztak magukkal, és rabszolgaságba kényszerítette a szigetlakókat. Hunt szerint elsőként egy körülbelül 50 fős telepescsoport érkezhetett a szigetre, és hozott létre egy stabil 3000 fős populációt 1650-re. Pollen- és hamumaradványok alapján az emberi terjeszkedéssel, túlhasználattal hozzák összefüggésbe a pálmafák gyors eltűnését. Patkánymaradványok jelzik, hogy a rágcsáló populáció 20 milliósra nőtt 1200 és 1300 között, majd csupán 1 millióra esett vissza, miután eltűntek a fák. Emberi csontvázmaradványok, valamint lakóépületek régészeti vizsgálatának eredményei nem utalnak korábbi háborúskodásra. Vajon megtörtént ugyanez más szigeteken? Nos az antropológusok szerint polinéz patkányok irtották ki a pálmafát a Hawaii-öbölben is. A Húsvét-sziget különleges sérülékenységéhez persze az is hozzájárulhatott, hogy nem volt olyan csúcsragadozója, ami a patkányokat kordában tartotta volna, illetve a pálmafák sem nőttek elég magasra ahhoz, hogy a patkányok ne tudják lerágni a termést.