A hazugságok anatómiája – miért hazudik a gyerek?

Minden gyermeknek élénken működik a fantáziája, „kitalálósdira” játszik és ezért gyakran hazudik. Ez azonban nem ok arra, hogy a felnőttek kétségbe essenek. Sokkal ajánlatosabb beleélnünk magunkat lelkivilágukba, mint mindenáron megtudni az igazat.

A gyermekek viselkedése néha meglepi a „nagyokat”, máskor zavarba hozza őket. Ilyenkor azzal érvelnek, hogy utálják a hazugságot. S mit tesznek? Egyszerűn ráförmednek a kicsikre, hiszen minden szülő szentül meg van győződve arról, hogy ha a világ összes gyereke hazudik is, az övé nem fog, az biztos. Sajnos, csak kevesen tudatosítják, hogy a hazudozás nem születik azonnal, minden ok nélkül.

Leggyakoribb oka a félelem, s tán csaknem ezzel párhuzamosan az önállóság megszerzése. A pszichológusok szerint egy kis hazudozás – úgy kb. 14 éves korban – „direkt egészséges”. Ez ugyanis annak a jele, hogy a gyerek felnőtté válik. Ilyenkor nem árt, ha a szülő és a pedagógus „hosszabbra engedi a pórázt”, ha több szabadságot előlegez.

Sajnos, a felnőttek többsége éppen ellenkező álláspontra helyezkedik. Szigorúan büntet, dühöng, kiabál, szövetségeseket keres. Hogy is tehetné, hogy egyszerűen ne vegye észre a hazudozást? Elveszítené tekintélyét, ostobának néznék – vélekedik. Ezért aztán a gyereket mindenáron arra kényszeríti, hogy megmondja az igazat, és így annak át kell élnie a megaláztatás, a rajtakapás minden kínját. A felnőtt arról sem feledkezik meg, hogy ezeket az eseteket gyakran a szemére is vesse.

A gyermek lélektanával foglalkozó szakemberek már rég hangsúlyozzák, hogy az ilyen módszerek a lehető legrosszabbak. Mit kell tehát tenni? A gyereket hagyni kell, beszéljen mindenről, amiről szeretne. Ez az egyetlen módja, hogy a bizalmába férkőzhessünk. A gyerekek ugyanis azért is hazudoznak, mert bizonyos tapasztalatok alapján egyszerűen nem tudják elhinni, hogy a felnőttek, a szülők és a pedagógusok képesek őket megérteni. Az ő számukra a felnőttek világa túlságosan bonyolult.

Itt kell kimondanunk azt is, hogy a gyerekek hazudozásáról csakis a felnőttek tehetnek. Először is azért, mert a gyerek füle hallatára és szeme láttára naponta hazudnak. Másodszor azért, mert a tényeket úgy állítják be, hogy azok számukra kedvezőek legyenek, de úgy is, hogy a gyerek lelkivilágát ne sebezzék meg. Harmadszor azért, mert egyszerűen képtelenek megmondani az igazat és vállalni a kellemetlen dolgok következményeit. Nemegyszer az úgynevezett lényeges kérdések elől térnek ki ily módon, sőt gyakran különböző álságos buzdításokkal arra használják fel a gyereket, hogy ilyen indirekt módon megtudjanak tőle valamit.

A szülők és a gyermekek kapcsolata annál erősebb, minél több benne az őszinteség. A család élő, fejlődő közösség, hiszen a szülők, a gyerekek és az életkörülmények is állandóan változnak. A külső és belső nehézségeket együttes erőfeszítéssel kell leküzdeni, az érzelmi kapcsolatokat ápolni kell, s az igényeket össze kell hangolni. ĺgy erősödnek a családi kapcsolatok, így válik a család olyan közösséggé, amely biztonságot ad a gyermeknek is, a szülőnek is és az iskolának is.

A szerző gyakorló pedagógus