A hajlakk dicső útja

A hajlakk ma már természetes kellék otthon és a fodrászszalonokban, de a hajrögzítő csodaszer nem létezett mindig, alig több mint 50 éve ismert. Németországban a Wella és a Schwarzkopf kozmetikai konszern egyaránt saját gyermekeként ünnepli a hajlakkot, de 1955-ben, vagy az akörüli időben más országokban is feltaláltak hasonló célokat szolgáló szereket. A flakonok tartalma az idők folyamán jelentősen megváltozott, de megmaradt a technika, a folyadék elporlasztása, amelyhez a spray-t, a megfelelő szelepszerkezetet az amerikai Robert Abplanalp találta fel 1953-ban. Kezdetben fluorszénhidrogént használtak hajtógázként, de a nyolcvanas években, amikor a környezetvédelem gondolata kezdett tért hódítani, és a sok vita a hajlakkoknál is forgalomcsökkenést okozott, ezt mással helyettesítették. A hajlakk eredetileg a sellaktetű váladékából készült, akárcsak a kezdeti hanglemezek. Az első lakk igen tartós volt, és szép, sima felületet adott a hajon, de nehezen lehetett kimosni – ilyet még ma is gyártanak, és akadnak olyan hívek, akik ragaszkodnak is hozzá tartós volta miatt – mondta el Hartmut Schiemann, a Wella egyik kutatója. A cégek manapság mindenfélével kísérleteznek, hogy megfeleljenek a vásárlók nem ritkán ellentmondásos kívánságainak: a vevők azt várják, hogy a lakk rögzítse hajukat, még esőben is, de ne legyen betonszerű a frizura, este pedig könnyen ki lehessen mosni, vagy kefélni a lakk maradványait. Ezeknek az igényeknek a kielégítését kezdetben még nem lehetett összeegyeztetni. Ma már sok fiatal zseléket és viaszokat használ a szépítkezéshez, de a hajlakknak ez nem konkurencia. Még akkor sem, ha a legjobb idők már mögötte vannak: ezek akkor voltak, amikor a Marilyn Monroe-hoz hasonló filmdívák határozták meg a divatot. De még a későbbi punkgenerációk haja is a lakktól meredezett. Mivel a divatban most retrotrend mutatkozik, alighanem újra kelendőbb lesz majd a hajlakk is. Emellett állítólag a teremtés koronái közül is egyre többen használnak hajspray-t. (mti)